Felszállás

Az utóbbi időben egyre kevesebb zenét hallgatok, már rég abbahagytam az eszméletlen albumgyűjtögetést is, viszont néha nosztalgiázásból 1-1 cdt meghallgatok az autóban és figyelem a vibrációit, a zene könnyedségét, vagy ha épp este vezetek és érzem a fáradságot, akkor hirtelen stílust váltok és a kicsikét darabosabban ritmusos keményebb műfajt részesítem előnyben, ami számomra ébresztő hatású.

Most inkább az első kategóriára helyezném a hangsúlyt, ami könnyedén emelkedettséget, megkönnyebbülést okozhat, ha kellőképpen ráhangolódunk, a jelenben vagyunk és elkezdjük tisztelni és élvezni a hangokat egyenként, majd az egészet egyszerre, akkor könnyedén elérhetjük a meditációs állapotot, a jelenérzetet vagy a lélekjelenlétet.

A zeneszerző (és előadó egyben) akit ismertetni szeretnék nem más mint Mike Oldfield, és az az album, amit régebb, általános iskolás koromban születésnapomra kaptam, egyik kedvencemmé vált hirtelen. Akkoriban nem tudtam miért, mi fogott meg benne, csak úgy tetszett és élveztem, éreztem a különlegességét és a szokatlanságát. Az album neve pedig The Songs of Distant Earth (Távoli Föld dalai), bizonyára valamilyen szinten Arthur C. Clark hatással lehetett Oldfieldre, hisz az egyik könyvének pont ez a címe. A sci-fi irodalomnak a kiindulópontja végülis az ismeretlen feltárása, csak az sok esetben leszűkül a rációnál, a gondolati síknál, ellenben úgy érzem Mike Oldfield ezt a szintet más formában tovább vitte, nem ad konkrét sablonokat, ideológiákat, értelmezéseket, hanem a hallgató elképzelésére, érzéseire bízza mindezt, így könnyedén áthidalhatja a szokványos gondolkodásmódot a gondolatnélküli állapottal.

Szállj be a kis "űrhajódba", kapcsold be az automata vezérlést és élvezd az ismeretlent, a jelent, nyitott szemmel vagy épp csukva, bízd rá magad a zenére és a belső számítógépre :-)

- legyen világosság -

- felszállás -