Nem is olyan rég kaptam egy visszajelzést az egyik jóbarátomtól, akinél egyetemi éveimben laktam és együtt ismerkedtünk meg az Aikidoval. Szerinte túlságosan általásosítottam és nem pontosítottam néhány dolgot az Illúzióról szóló bejegyzésemben. Ezért amennyiben képes vagyok rá, tisztázni szeretném az energia fizikai és spirituális fogalmai közötti különbséget. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan elvetik ez utóbbi létezését, mások csak megkérdőjelezik ezt, ugyanakkor számos elvakult, több spirituális irányzatba merült személy belegabalyodik a spirituális energia fogalmába, és mindenben a misztériumot keresi vagy misztériummal magyaráz ki, ködösít dolgokat, amelyek még számára sem elég világosak.
Fizikai energia
Meghatározása: Az energia fizikai mennyiség, amellyel az anyagi valóság egyik tulajdonságát, képességét mennyiségileg jellemezzük. Az energia kölcsönható, vagy változást létrehozó képesség.
Az energiaformákat vissza lehet vezetni a fizika négy alapvető kölcsönhatásának valamelyikére (a gravitációs, az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatás). A mozgási és a helyzeti energia származhat bármely alapvető formából, a helyzeti energia a tárolt változata, a mozgási energia a felszabadult változata az energiának.
A gravitáció (tömegvonzás) messze a leggyengébb kölcsönhatás, mivel azonban csak a testek tömegétől függ és hatótávolsága végtelen, és nem lehet leárnyékolni ahogy az elektromágneses kölcsönhatás esetén a negatív töltés terét egy pozitívéval, ezért a nagyobb távolságok esetén (például a bolygók között) ennek a hatása a döntő. A nagy hatótávolsága miatt a gravitáció felelős a nagy skálán kialakuló alakzatokért; a galaxisok, fekete lyukak, csillagködök szerkezetéért, a Világegyetem tágulásáért, a bolygók pályájáért, valamint olyan hétköznapi tapasztalatokért, hogy a testek leesnek, a "nagy" testeket nehéz felemelni, ha felugrunk visszaesünk.
Az elektromágnesesség az az erő, amely az elektromosan töltött részecskék között hat. Magában foglalja az elektrosztatikai erőt, mely két nyugvó töltés között hat, valamint az elektromosság és a mágnesesség összetett hatásait, melyek az egymáshoz képest mozgó töltött testek között hatnak. Az elektromágnesesség elég erős, nagy hatótávolságú kölcsönhatás, ezért ez felelős egy csomó hétköznapi jelenségért, mint amilyen az izzó, a lézer és a rádió működése, a villámlás.
A gyenge kölcsönhatás folyamataiból, a radioaktív bomlásokból származó energia. Ez tartja fenn a Föld belső magas hőmérsékletét, így a geotermikus energia ebből a forrásból táplálkozik.
Az erős kölcsönhatás tartja össze az atommagokat. Atommagok egyesülésekor a kötési energiának megfelelő nagy energia szabadul fel. Az ilyen magfúzió felelős a Nap és a csillagok energiatermelésének zöméért.
( Források: Energia, Alapvető kölcsönhatások )
Nagyjából hétköznapjainkat, az egész világegyetemet ezen alapvető energiák működtetik, tartják fenn és ezeknek is köszönhetjük létezésünk. Ezen energiatípusok bizonyítottan léteznek és kimutathatóak a gyakorlatban. A biológiai energia, a kémiai reakciók és más folyamatok is visszavezethetők ezen kölcsönhatások valamilyen formájára.
Annak ellenére, hogy egzakt tudományról van szó, a különböző fizikai kölcsönhatásokat leíró egyenletek nem univerzálisak. Például az elektromágnesességet leíró egyenletek nem alkalmazhatóak a tömegvonzást és a relativitást leíró kölcsönhatásokra, valamint a kvantummechanika teljes mértékben felrúgja a relativitáselméletet. Egyesítő elméletek és egyenletek már léteznek, melyek leírnák, magukba foglalnák az összes eddigi ismert kölcsönhatást, de azok is olyan elemi (parányi, tömeg nélküli) részecskék (vagy rezgő energiahúr) létezését feltételezik, amelyeket még a gyakorlatban nem sikerült felfedezni. Lásd például a húrelméletet.
folyt. köv.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése