Haiku az őszben

Egyik hétvégén Timivel céges napokon vettünk részt Biharfüreden, ahol derékig érő hó várt bennünket, sokat túrázni nem lehetett ellenben elkapott bennünken a haiku ihlet és egymás után jegyeztük le a sorokat az őszi-télies képekről, a természetről. Bizonyára lesz hasonlóság, hisz egy helyen voltunk, de a lényeg megközelítése és stílusa különböző.

Íme Timi haikuja.

Télies hangulat

december messze
mégcsak október hava
mégis télies

hirtelen hó hull
ágak törnek, hajlanak
lehelet látszik

hóban nyuszinyom
szénakupacon sapka
mindent csend ural

varjúkárogást
fenyőfák továbbítják
messze elhangzik

nyúlánk jégcsapok
napsugarat fogadnak
s lassan eltűnnek

::: ::: :::

A következő kettőt pedig nekem sikerült elcsípnem a tudattalanból.

Kora tél

a domb oldalát
napsugár világítja,
árnyék odaát

tetején erdő
lefelé ereszkedve
táruló mező

barnák, sargásak
a levelek, hó alatt
megtört faágak

::: ::: :::

Téli átmenet

lágyan havazik
fehérbe öltözött fák
ködbe borult táj

havazás szűnik
a levegő melegszik
cinege füttyent

eresztetőről
jégcsapok lógnak, minden
cseppje végtelen

::: ::: :::

Idővel lesznek még rövidebb és hosszabb haikuk is a természetről, helyzetképekről és egy hosszabb a sahaj meditációról is. Türelem rózsát terem, addig is kellemes kikapcsolódást.