Haiku és vers

Itt van az ősz, itt van újra, hamarabb sötétedik, hullanak a falevelek, a hőmérséklet is jelentősen csökkent, ezt legjobban reggelente érzem, amikor bringával lefelé ereszkedem a Hajnal negyedi dombról. Őszi köszöntőként egy-két haikut szántam, amit Lajtai Laci szerzett jónéhány hónapja. Laciról előző bejegyzéseimben olvashattál, Cabellában találkoztunk először, a múlt hónapban, természetesen szóbajött a nyári poén, hogy a haikut isszák-e vagy írják, nos ez az alábbiakban kiderül.

A haikuról annyit jó tudni, hogy egy 3 soros verses forma, aminek sorai az 5-7-5 szótaghosszúságot követi, a rímelés nem kötelező viszont egy képet kell tükröznie személyes élmény nélkül. Ha jól értelmezem, akkor olyan viszonyban van ez a klasszikus versekkel, mint a kép a filmmel. Ez alatt azt értem, hogy a haiku kimondottan egy pillanatképet ábrázol (gyakran természetképet), míg a klasszikus versek egy folyamatot írnak le, időben terjedelmesebbek, és a legtöbb esetben személyes érzelmeket, véleményt is kifejeznek. A haiku írója kimondottan szemlélője kell legyen a leírt képnek, íráskor pedig teljes mértékben kívülálló, nem ragaszkodhat sem a képhez, sem az írás folyamatához, sem ahhoz az érzéshez amit a kép kiválthat az olvasóban.
Ez a stílus Japánból származik, eredete viszont a kínai versekhez is kötődik.

Ősz

Sűrű esőben
bakancsom sárba süppedt,
Úszó levelek.

Szilaj szélben a
hajlongó tövisbokor
csak árnyakat rejt.

Iszapot kavart
evezőm a mocsárban
vadlúdak röpte.


Barát

Foltos bundáját
bordái átszúrják, de
szemében jókedv.

Laci többi művét >>ide<< kattintva olvashatod.

Vasárnap rámtört a haiku ihlet, kinéztem az ablakon majd elkezdtem verses formába foglalni azt amit látok, annak ellenére hogy az irománynak haiku kinézete van, szerintem mégsem az, szerkezetét megtartottam, viszont személyes élményt is belevittem, ez egy kis csalás, de hát manapság amikor minden kezd egybeolvadni, a zenében keveredik a jazz a funkkal, klasszikus zene a rockal, népzene a diszkóval és így tovább, minden fúzióba lép, tudatlanságomnak is köszönhetően átléptem picit a haiku korlátain. Ez lehetséges enyhe fogalmazás, a tiszta "haikusok" valószínű azt mondanák, hogy felrúgtam a szabályokat. Saját elképzelés szerint három szakaszra igyekszem majd tagolni verseimet, az első két szakaszt klasszikus haikunak képzeltem el, az utolsó szakaszt viszont élménybeszámolónak, érzés, óhaj, vágy kifejezésének.

Egyelőre ez lett az eredmény.

Tűnődés

ablakunkon át
szemlélődve figyelem
a Nap mosolyát

a templom mellett
tölgyfák őrködnek jövő,
múlt, jelen felett

nyugalom, béke
bennetek ébredjen s
ne legyen vége


Lakodalmas

hét vagy több autó
díszítve egymás után
zajos dudaszó

szürkület, alkony
fekete vőlegénynek
fehér menyasszony

mily szép tünemény
ketten egybeolvadva
akár' te és én

Próbálj te is szemlélődve haikut írni, meglátod nem oly nehéz, csak nézz körül, figyeld a jelen pillanatot, nyíltan engedd meg, hogy beömöljön az ihlet és azonnal jegyezd fel.