Gesztenyés napok

Úgy fest az idei fesztiválokat számomra a nagybányai Gesztenyés napok zárták. A többi városnapokkal ellentétben a szórakoztatóipar sokkal változatosabb formáival találkoztam, a tengert jutatta eszembe hirtelen, céllövölde, különféle szédítő ringlispielek, dodgem, csúszdák, gyerekek rohangálnak, szülők kiabálnak, söröspoharak szétszórva a teraszokon, és mindezt áthatja egy-egy helyen a sültgesztenye, a kürtős kalács illata vagy éppenséggel a sült miccs (darálthús rudacskák) szaga. Az utcaárusok kiviszik holmijaikat, csecsebecséket, játékaikat, a romák többsége nézelődik, szotyiznak, egymást rángatják. Közben több helyről szól a zene, pezseg a máramarosi vér ízes balkán módra.

Kultúra? Minek az, mondhatják sokan, ettől függetlenül a környező falvakból még ellátogattak az idősek vagy a fiatal táncosok népviseletben, igaz, csak egy kisebb csoporttal találkoztam.

És mi? Mit is kereshettünk ott? Ismét sahaja jóga? Igen. Ugyanis a nagybányaiak összvissz 3-an, 4-en vannak, így nagy szükség volt a kolozsvári illetve szatmári segítségre, fenntartásra e hétvége alkalmával. Tavaly is részt vettem, érdekes élményeim voltak, égbe emelőek és földbe döngölőek egyaránt, szóval kíváncsi voltam arra hogy alakul az egész az idei évben. A különbség finomszinten érződött tavalyihoz képest, nem volt feszültség, ettől függetlenül az emberek többsége csak távolról, elméleti szinten figyelte miről is szól a meditáció. Nagy meglepetést egy 10 év körüli fiúcska okozta, akit korához képest már érdekelt a jóga, ahogy kipróbála, lehunyta a szemét néhányszor felemeltem a kundalinit, lassan-lassan elkezdett áramolni az energia, megjelentek a vibrációk a tenyerében, ujjbegyeiben, tovább maradt és türelmesen ült a széken, aztán a szívében is érezte és a teste különböző részein, már nyitott szemmel kiáltotta, hogy "Ez hihetetlen! Ilyet még soha nem éreztem!".

Nagyszerű volt a szomszédos szovátai kürtős kalács sütőkkel is megismerkedni, néhány szót váltani, és nagyon remélem hogy egyszer Szovátára is sikerül eljutnunk legalább egy nyilvános program erejéig, amit támogattak ők is.

Örültem, hogy Timi is részt vett, kitartott mellettünk, éjszaka Norbival úgynevezett "kozmikus" szemináriumot tartottunk a nagymamájánál egy kisebb, közeli falucskában, majd vasárnap délelőtt Anca (kolozsvári kezdő sahaj jógini) is csatlakozott egy felemelő meditációba, a szemináriumot pedig folytattuk, talán ezért kellett Nagybányára elmennünk, hogy sokminden tisztázódjon a jelenlegi sahaj közösség és saját felfogásunk, érzékelésünk és viszonyulásunk felől.

Úgy érzem még csak a kezdeteknél tartunk, még csak kóstolgatjuk Isten országának gyümölcseit, de nemsokára változni fog a helyzet, érezhetőbbé válik minden, és már ez megy évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra, óráról órára, percről percre, amíg az idő meg nem szűnik. Ébredés.. felemelkedés!

Képekhez katt >>ide<<