Nagy utazás

/ Cabella Ligure /

Akárcsak a tavaly az idei nyaralás is Olaszországra esett, mégpedig Cabella Ligure csodálatos tájára, ahol a patak másképp zúg, a szél másképp fúj, a növények másképp zöldellnek, a hegyes sziklák másképp formáltak és a bögölyök másképp csípnek.



A hétköznapi gondolkodással elég nehéz feladni, ígyhát jóval utazás előtt már elkezdődtek a tervek hogyan és kivel is utazzunk, hány autóval, merre vegyük az irányt, hol szálljunk meg éjszakára stb stb.. aztán a tréfa beütött, 8 személy helyett 4-en maradtunk és csak egy autóra, ezen nyertes személyek pedig Buci bácsi, Bea, Zita és jómagam voltunk. Hát az autó térfogata nem tűnt túl tágasnak, a lányok a kondícióikból le kellett faragniuk, végül elindultunk és mentünk, gurultunk határokon át, hegyen völgyön keresztül, autópályákról fel s le, melegben, hűvösben, komolyságban és heccelődésben, nyugodtságban és izgalomban, kinek mikor mi jutott. 2 napi utazás után pénteken (aug. 14) meg is érkeztünk a cabellai "sátorhelyre", arra a területre, amely egy nagy meditációs hangárnak, menzának, közös alvósátornak, kis bazároknak és személyes alvósátraknak nyújt helyet a Borbera patak közelében. Havonta (főleg nyáron) itt gyűlnek össze többen közös meditációra, pihenésre, tisztító gyakorlatok végzésére, pujara, esetleg önkéntesnek a táborhelyen vagy Shri Mataji kastélyában, mindig akad valami teendő (konyhán, kertben, házban).

Szombaton elruccantam Timi után Arquata Scriviába, kb 2 hónapja nem láttuk egymást, és e találkozásnak úgy éreztem különösképpen örültünk, visszatérve Cabellába meditáltunk a patakparton majd elbeszélgettünk a jelenről, múltról, jövőről.

Sahaj szokások szerint évente egy alkalommal rendezik meg a Raksha Bandhan ceremóniát, a testvéri kötelék megkötését, ilyen mértékben még nem vettem részt ezen az ünnepségen, amelyben a fiúk és a férfiak sorokba leülnek majd több száz leány, nő indul el saját tálcával, édességgel, füstölővel, rizsszemekkel, kumkummal, karkötővel testvért keresni, fantasztikus a hangulat, a vibrációk, minden mozgásba jön, természetesen a maya is felfedi arcát amikor egyesek már 5 karkötővel "büszkélkednek" míg mások csak eggyel, de a játék az folytatódik, megjelenik előttem egy thaiföldi leány (Tintin), annyira megörültem, fantasztikus, minden mozdulata könnyed volt és önmagát adta, nem éreztem semmi akarást benne, később még két romániai ismerősöm (Iulia, Diana) választott testvérének, ceremónia lejárata után a szabályok, kondíciók mind lehulltak, Éva néni a magyarországi közösségből elém állt hisz úgy érezte hogy ezt a köteléket meg kell kötnünk egymás között, természetesen, hát hogyne, és azok az őszinte kívánságok amikkel illetett nagyon szívhez szólóak voltak, eléggé megpuhultam nővérem, anyám vagy nagymamám előtt, mivel ezen szavak csak skatulyák ahhoz képest mit éreztünk és érzünk egymás iránt.



Vasárnap este Shri Mataji megtisztelte a kb. 2500 résztvevőt jelenlétével Krishna puja alkalmából.

Itt megjegyezném saját szemszögemből hogy látom a dolgokat Shri Mataji, közöttünk és az istenségek (archetípusok, segítők, angyalok) között. Shri Mataji 1970-ben megnyitotta kozmikus szinten a Sahasrara csakrát, ez azt jelenti hogy bárki, aki vágyik rá, megkaphatja az önmegvalósulást (önmagát), átérezheti a Szentlélek megnyilvánulását. Ez egyelőre egy egyedi alkalom az emberiség számára, és ha jól értem a Szentlélek vár arra (még mindig), hogy az aki szeretne egyesüljön Vele, tapasztalja, érezze át milyen, ez Shri Mataji vágya és ajándéka az emberiség számára.

Jógára lefordítva Shri Mataji arra vágyik hogy a Kundalini az emberekben felemelkedjen problémamentesen, teremtsen kapcsolatot közöttünk és a Mindent Átható Isteni Erő (Szentlélek, Kozmikus Kundalini) között, ennek létrejöttekor, vagy az egyénben megjelenő ugyanezen vágy megjelenésekor minden isteni segítség szolgálatunkba szegődhet és bennünk megnyilvánulhatnak az archetípusok (függetlenül hogy élők, távoztak az élők sorából vagy meg nem születettek) tulajdonságai. Ilyen archetípus pl. Krishna, Jézus, Ganesha... Mindegyiküknek megvan egy-egy fő tulajdonsága, amit el lehet sajátítani nagy alázatossággal, nyíltsággal és odaadással, valamint bizonyos csakrák működését ők ügyelik fel, ilyen módon vagyunk kapcsolatban tudva vagy tudatlanul az istenivel, Isten több aspektusával, arculatával, a Teremtővel, a Könyörületessel, a Fenntartóval... ami az Egynek a különböző megnyilvánulásai. Krishna főbb tulajdonságai a kívülállás, a kozmikus játék szemlélője, kommunikáció, tiszta beszéd, közösségérzet.



A puja egy ünnep zenés kísérettel, amikor Shri Matajit és az illető archetípust Benne tiszteljük, miközben dolgozik rajtunk a vibrációkon (Paramchaitanya) keresztül, ennek érzéséhez viszont elég erős figyelemre van szükség, másképp nincs akkora hatása az egésznek. Természetesen a tenyerekben és ujjbegyekben a vibrációk sokkal erősebbek, ezt talán mindenki átérzi, de azt hogy belül mi zajlódik le talán kevesebben, és azt hogy kozmikus szinten mi változik, szerintem alig egy páran. Személy szerint azt vártam hogy Krishna puja alkalmából a vishuddhin dolgozzon Shri Mataji, közben nálam a mooladharán és a pithasokon (csakrák az agyban) éreztem változást, ez eléggé meglepő volt számomra, de Éva néni is ezeket érezte inkább. Puja után pedig beindult a qawwali buli, nagy murizások, tapsolás, éneklés, hadd szóljon.

Jó volt régi és új arcokat látni Cabellában, elismerő tekintetünk összefutott néhányszor Eeroval, a The Rasmus bőgősével, sajnos nem váltottam vele sok szót gondoltam több időt fognak itt tölteni, de majd legközelebb. Viszont sikerült újra találkozni a magyar közösség ismert és ismeretlen tagjaival, személyesen Galahad sheriffel (Lajtai Lacival) is lehetett társalogni, akiről már hallottam legendákat, és íme valósággá vált, nem merült feledésbe örökké, hanem visszatért a sahaja jóga színterére, és úgy érzem feleségével, Mariannal, új erőre kaptak. Jelen volt a Jógameditáció, Sjmeditáció szerkesztősége, újból csiklandozta fülem Katarina nevetése, Bazsi viccelődése, végre megismerhettem Orsit, Verát és Tylet is.


A következő hétben a reggeli közös meditációkat felváltották az esti-éjszakai beszélgetések, kis szemináriumok, ezt néhányan fontosabbnak éreztük mint az esti programokat, eddig vonzott a zene, a koncertek, ezen alkalommal a mélyebb beszélgetések átvették szerepüket, így volt megírva, így is történt... (folyt. köv.)

Képekhez katt >>ide<<