Utazás vége

...ezen alkalommal a mélyebb beszélgetések átvették szerepüket, így volt megírva, így is történt... (a Nagy utazás folytatása)

A hétköznapok gyorsan teltek, még akkor is, amikor épp semmi teendőnk nem akadt. A menzán kígyózó sorok voltak, valahogy kitaktikáztam az egészet mivel a nagy melegben nem voltam hajlandó égetni magam a napon így akkor mentem a patakba csobbanni, amikor a többség sorakozott, mire lehűsültem a sorok is leapadtak. A keddi reggeli után Lacit és jómagamat megkértek egy kis segítségre a szervezők, tudniillik gyűl a szemét ennyi ember után, és azt össze kellene gyűjteni és el kellene vinni szemétgyűjtő konténerekbe. Oké, jó, lássuk, még úgysem csináltunk ilyesmit, felrakodás egy kisebb teherautóra a táborban, majd lerakodás a konténereknél, egyik zsák száraz, másik folyik, a harmadik kiszakadt és így tovább jöttek a meglepetések, Lacival csak bólogattunk hogy az egónknak erre nagyon nagy szüksége volt. Ebéd után pedig kirándultunk a Borbera egyik vízeséséhez, Laci, Mariann, Zita már ismerték az ösvényt, Timivel csatlakoztunk, majd szétváltunk, lányok egy lenti "öbölben", fiúk egy fenebb levő kis mederben mártóztunk, hűsültünk, meditáltunk, beszélgettünk meg hülyéskedtünk. Itt sikerült megtapasztalnunk a cabellai bögölyök nagy, viszkető csípését is.

Buci elég kemény szemináriumokat és meditációkat tartott, a vibrációk megerősödtek, napközben, éberen nagyon kellemes és felemelő volt, jelenlétében másról nincs szó csak énérzetről, sahaja jógáról, vibrációkról, samadhiról, virataról és a legfontosabb maga az átélése a dolgoknak, az hogy minden szava és mozdulata vibráció, amit könnyedén át is tud adni másoknak, az ilyen jógi ritka mint a fehér holló.


Timinek, Beának és Zitának külön élmény volt másnap a kastélyban Shri Matajinak ételt készíteni, majd a két táncoslábú (Zita és Timi) csatlakozott a román néptáncpróbákra, hisz a román kollektíva előadás előtt 2 nappal eldöntötte hogy az esti programon jó lenne fellépni egy tánccal, így aztán ment a próba próba után, moldvai, brassói táncokat kevertek, "stilizáltak", a végeredmény nekem nagyon tetszett, mégha csak a kivetítőn figyeltük őket Beával, akkor is. Ahhoz képest hogy 2-3 napot gyakoroltak, ügyesen összeszoktak. Beával ténylegesen családias viszonyban voltunk, nevetgéltünk, összekoccantunk, kibékültünk, szinte minden napra jutott valamilyen változatos esemény. Zitán nagyon csodálkozom még most is, az az éberség amivel figyel, ugyanúgy kelti a Napot, mint ahogy üdvözli a Holdat és a csillagokat, az őszinte nevetése, nyílt tekintete és mosolya csak úgy sugározza örömét.


Volt szerencsém a konyhán segédkezni, épp amennyit tudtam, hisz ezen a hétvégén Románia volt az egyik fő szervező ország, közel 3000 embernek nem egyszerű elég ennivalót sütni, főzni, időben felszolgálni, mosogatni, zöldséget mosni, vágni, húst sütni, rizset főzni.. enni egyszerű, igazából csak most láttam mi minden történik a menzán a "színfalak" mögött, mennyire tudják megtartani az emberek a türelmüket sürgetés alatt, hogyan tűnik el és jelenik meg a jókedv, ki feszül be komolyan és ki az aki erőfeszítés nélkül cselekszik.

Timivel már terveztük, hogy valamikor a közeljövőben összeházasodunk, ezért kértük Shri Mataji áldását ezen kapcsolatra, ami meg is történt egy egész napos vídám és felemelő ceremóniasorozat alkalmával más házasulandó felekkel együtt (Bazsi, Buci), aminek része volt a haldi ceremónia, hatalmas murizás külön a lányok és a fiúk a patak különböző részén, nagy pancsolás, alga dobálás, csobbanás, éneklés Isten dicsőítés közepette. Ezek után a lányokat, majd a fiúkat felvitték a kastélyába, elég sok idő telt el, egyesek izgultak, mások nevetgéltek vagy meditáltak, személy szerint elég érdekes meditációt éltem át a padon várakozva, hisz minden órában a közeli templom érdekes harangjátékot kongat, annyira érdekes és mennyei hallgatni, minden harangot külön-külön belül éreztem ahogy a mellkasomban ver és felemel az égbe. Néhány percre gyors bemenőt kaptunk Shri Mataji színe elé, ahol "szemügyre" vett minket. Talán néhány emberben felmerülhet a kérdés hogy na és milyen volt? Meglepően azt kell mondanom, hogy természetes és hétköznapi, csak önmagam voltam, sem több, sem kevesebb. Visszaérve a táborba nagy meglepetés ért, az emberek különös lelkesedéssel vártak minket, zenével, énekkel, táncra kértek fel mindenkit, az ismerősök üdvözöltek a vibrációtenger közepében, nagyon emelkedett és pompázó volt minden, az esti ceremónia és az összekötő áldás a kereszt (Jézus) és a szvasztika (Ganesha) neveiben történt meg, az ártatlanság szimbólumai alatt.


A házas élet milyen lesz, arról talán majd két év múlva beszámolhatok, addig még sok víz folyik le a Gordenellán, de még a Szamoson is.
A hétvége Shri Ganesha és Shri Mataji tiszteletével és ünnepével zárult, majd hatalmas tánccal és énekléssel folytatták a jelenlevők nagy része, ekkora mozgást még nem láttam Cabellában.

Másnap reggel pakolászás, búcsúzás az ismerősöktől, és Timitől is, hisz útjaink szeptember végéig különválnak, de máshol, máshogy úgyis együtt vagyunk, és az ilyen jellegű együttlét érzékelésem szerint erősebb mint a sima, fizikai együttlét. Ugyanígy érzek Shri Mataji iránt, és sok más ember iránt is, akik lassan az egész emberiséggel beolvadnak szívünkbe. Az utazás hosszú, Laciék pedig meghívtak magukhoz Budapestre megpihenni, természetesen affelé vesszük az irányt, az Út egyenes, gördülékeny, csak kellő éberség szükséges megmaradni rajta, a kávézók, kis beszédek, zene segítettek ebben. Laciék éjjel is nagy lelkesedéssel fogadtak minket, és másnap is náluk pihentünk, nyugisan ettünk, ittunk, meditáltunk, a Kapcsolatot tápláltuk.


Szerdán (aug. 26) szerencsésen Kolozsvárra értünk, a négy is különvált, ki-ki a maga módján folytatja tovább azt, amit ezen utazással szerzett, tapasztalt, átélt, a közelebb kerülést a Forráshoz és Önmagunkhoz.

Képekhez katt >>ide<<