Tagore: Május

Szemelvények Tagore Indiai bölcsességek minden napra című válogatott művéből.

Május 3.
A templom fennkölt homályából gyerekek futnak a napra, és az utca porában játszani kezdenek. Isten nyájasan szemléli őket és elfeledkezik a papokról.

Május 15.
Meditáció:
Vannak emberek, akik az igazságot keresik, és vannak, akik a gazdagságot. Én a Te társaságodat keresem, Istenem, hogy énekelni tudjak.
Isten arra vár, hogy szeretetből építsünk neki templomot, de mi köveket hurcolunk oda.

Május 16.
A tényekről szóló puszta információk a dolgok külső felszínéhez, nem pedig a bennük lakozó lélekhez tartoznak. Az igazság egyik kritériuma az öröm. Ha felcsendül az öröm zenéje, tudjuk, hogy az igazság mezsgyéjéhez értünk. Az öröm üdvözlet, mely a bennünk lévő igazságnak szól, s ez az alapja minden vallásnak.

Május 24.
Ha egyre sürgetőbb a baj, ha készleteink, melyekre oly sokáig ráhagyatkoztunk, kimerülnek, akkor minden erőnkkel más, kiadósabb, tartalmasabb források után kezdünk kutatni. Keresgélésünk raktárházunk külső kamráiból a belsőkbe vezet bennünket. Ha izmaink már nincsenek a segítségünkre, az eszünkhöz fordulunk, ha pedig az észbeli képességek is csődöt mondanak, lelkünknek olyan szövetségest kell keresnie, amelynek ereje még mélyebben gyökerezik, és amely még távolabb van a vak izomerőtől. Manapság a történelemben sokkal inkább szükségünk van a szellemi erőre mint valaha, ezért meg vagyok győződve arról, hogy ezt fel is fogjuk fedezni létünk rejtett mélységeiben.

Május 28.
Ismerek olyanokat, akik az egyszerű életet hirdetik azzal, hogy a szegénység szellemi előnyeit magasztalják: én óvakodom attól, hogy különös értéket tulajdonítsak a szegénységnek, ha az nem más, mint tagadás. A lélek csak akkor veszíti el fogékonyságát a dolgok állítólagos értékének csábítása iránt, ha megvan benne az érzékenység, meghallani egy magasabb rendű valóság hívó szavát. Az érzéketlenség az, amely elrabolja a tiszta örömre való képességünket, ez kárhoztat arra, hogy méltatlanul büszkék legyünk anyagi dolgainkra. Aki a luxus érzéketlenségét az aszkézis érzéketlenségével akarja legyőzni, csupán az egyik rosszat űzi ki a másikkal: a dzsungel elvakult démonát a sivatag könyörtelen démonával.