Nyugalomról

Sokmindenről szólnak hétköznapjaink, mindig kell tenni valamit legyen az munkahelyen, családi életben vagy kikapcsolódáskor. A TV reklámokban mindent rá akarnak sózni az emberre, a hírek pedig öntik a ropogósabbnál ropogósabb, friss, megbotránkoztató történéseket, amik eléggé egyoldalúan hatnak a nézőre. Ahogy apám mondaná, "fiam, nincs mit tenni, ez van, tisztában kell lenni a világi helyzetekkel, másképp nem lehet élni". Sokan gondolkodnak így, az ő szemszögükből igazuk van. Nos, ha nem lennék tisztában azzal, hogy mindezen hír miként hat a finomrendszerre, az idegrendszerre, és főleg az elmére, akkor valószínű én is ugyanúgy követném az eseményeket mint más, ugyanúgy idegeskednék és szidnám a rendszert, a politikusokat meg mindent, ami rajtam kívüli. Eléggé egyértelmű, hogy ezen információk nyugtalanságot, szorongást, görcsöt és akár betegséget okoznak.

Ilyen léptékkel nem csoda, hogy a nyugalommal csak néhány helyen találkozunk: a természetben, a templomban vagy az orvosnál, aki pihenést ajánl és nyugtatókat ír fel. Pedig lehetne egy sokkal elegánsabb megoldást is választani, ezt pedig nem hívják egyébnek, mint meditáció, elmélyülés a belső csendbe. Olcsó, sőt, egyes helyeken ingyenes. A belső békét a spontán meditációkban könnyedén el lehet érni, nem kell egyéb hozzá, mint vágy. Vágy a megváltozáshoz, ahhoz, hogy a dolgok letisztuljanak, az elme lecsendesedjen, a külső információk ne hassanak negatívan. Az elégedettség pedig vele járója ennek a nyugalomnak. A tiszta, belső változás pedig helyreállítja bennünk az erényességet, a tíz parancsolat magától megalapozódik. Ezt nevezik keleten dharmának, erényes életnek. Ez az alapja a legtöbb vallásnak, erre épül a szeretet, a teljesség, a családi egyetértés.


Finomszinten a nabhi (manipur) csakra felelős ezen tulajdonságokért: belső béke, erényesség, elégedettség. A fizikai sík ezzel a csakrával zárul. Ha az alsó három központ rendben van, akkor egyből elkezd motoszkálni valami az emberben, az az érzés, ami elindítja a kutatás felé, az ismeretlen, az új felfedezésére. Ez pedig a szellemi fejlődés kezdete, az öröm érzete, az újrakapcsolódás vágyáé, azé, hogy újból önmaga legyen, a tiszta lélek.