Tagore: Augusztus

Idézetek folytatása Tagore Indiai bölcsességek minden napra című válogatott művéből.

Augusztus 1.
Az öregség okos, de nem bölcs. A bölcsesség szellemi frissesség, amely felismerteti velünk, hogy az igazságot nem alapelvekkel teli fiókban őrzik, hanem az igazság szabad és eleven. A súlyos szenvedés igazságra vezet bennünket, mert ez a szülési fájdalom, amely által lelkünk kiszabadul a megszokottá vált környezetéből és meztelenül hullik a valóság karjába. A bölcsesség gyermeki jellemre hasonlít, amely tudással és érzéssel jutott tökéletességre.

Augusztus 9.
Aki jót tesz, a templom bejáratáig jut, aki szeret, bejut a szentélybe is.

Augusztus 12.
A szeretet örök misztérium, mert magyarázatára semmi mást nem kínál, csak önmagát.

Augusztus 13.
Ha az emberiségből hiányzik a lélek belső ritmusa, akkor a társadalom pusztán az egyes részek, szociális és politikai csoportosulások mechanikus elrendeződése lesz. Az ilyen gépezet csupán majmolja a teremtést, és mivel szívéből hiányzik az egység, ezt külső struktúráiban erőszakolja ki. Az érzékeny és növekvő élet elkorcsosul benne. Vagy eltompul, vagy ismételten visszatérő erőszakos kitörésekkel vág utat magának.

Augusztus 30.
Nálunk, Keleten is sokan vannak, akik egy babonás hit rabszolgái lettek, melyet manapság “haladásnak” neveznek. Túlzott készséggel hagyják magukat befogni a kizsákmányolók szekere elé, és azt hiszik, fáradságuk valamikor a Paradicsomban elnyeri jutalmát. Amiért ezt mondom, meggyanusítanak, hogy reakciós vagyok, ama fanatikus konzervatívok egyike, akik még mindig a régi órájukhoz igazodnak, holott az már évtizedek óta áll. De aki ismer, tudja, mindig is ellene voltam, hogy értelmetlen és holt hagyományokat kövessünk. Csak akkor hiszek az életben, ha előre halad és fejlődik, a haladásban pedig csak akkor, ha összhangban van az élettel.