Bölcsességről

Aki okos nem biztos hogy bölcs is egyben. Hogy miért?

Okosság
Az okosság az elme tulajdonsága, ami az agy aktivitásából ered. Ezt főleg tanulással lehet fejleszteni, mégpedig úgy, hogy minél több információt szívunk magunkba. Ezek az információk mind ismeretlen, rajtunk kívüli, külső dolgokhoz kötődnek, melyekkel bármikor kapcsolatba kerülhetünk. Mivel az információ bárhonnan eredhet, ezért az idő során az emberi elme jobbnak látta, ha csoportosítja őket, így születtek meg az iskolai tantárgyak (matematika, fizika, történelem stb), melyek a modern tanítás alapját képezik. Ezek alapján minél többet tud egy ember, minél több témakörben jártas, annál okosabbnak, értékesebbnek tartják őt a jelenlegi társadalomban.


Mivel az emberi agy kapacitása véges, ezért két féle elme létezik.
Az egyik az, amely hosszantartó memóriával van ellátva, például ha valaki elolvas egy könyvet, vagy megnéz egy filmet és 10 év elteltével is emlékszik rá. Az ilyen memória sok információt képes tárolni, de nagy a valószínűsége annak, hogy az adatokat lassan dolgozza fel, például képtelen a gyors fejbenszámolásra (jobb agyféltek, szuperego használata). Ezen emberek hajlamosabbak az ábrándozásra.
A másik memória az, amely kevesebb kapacitással rendelkezik, kevesebb információt képes magábafogadni, viszont nagyon gyorsan hoz döntéseket, gyorsan tervez és számol. Az ilyen emberek a pengeelméjűek (bal agyféltek, ego használata), akik elemzik a dolgokat, sokmindenben a problémát látják meg és mindenkinél jobban tudják mi a megoldás rá.

Az igazán okos ezt észreveszi magán és megpróbálja az elméjét egyensúlyban tartani kapacitás és gyorsaság terén. Csakhogy ez egy eléggé fárasztó "gyakorlat", ami az agy állandó pörgését, befeszülését igényli, ezért sokan, akik erre adják fejüket képtelenek kikapcsolódni, pihenni és élvezni a jelent. Mivel a stressz nő, az agy fárad, ezért könnyedén fordulnak az ilyen emberek az alkoholhoz vagy más külső tudatállapot-módosító anyaghoz, ami pihenteti az agyat, lecsillapítja az elmét.
Idősebb korban pedig az elme pengéje kezd kicsorbulni.

A szív csak egy szerv, a szeretet pedig egy kémiai folyamat vagy csak aggódás másokért. Ilyen módon fásítja el a sok tudás, felhalmozott információ, leterhelt elme a szellemet, a lelket, mely mélyen helyezkedik el mindenki szívében.

Bölcsesség
A bölcsesség egy spontán, vele született tulajdonsága az embernek. Ez alapján döntheti el az egyén azt, hogy mi jó számára és mi nem az, mit fogadjon el és mit utasítson vissza anélkül, hogy másokat megsértene. Mivel ez egy tulajdonság, nem lehet tanítással továbbítani, sem tanulással fejleszteni úgy, mint az okosságot. Az elmét nem vonja be, az agyat nem feszíti be.
A bölcsesség kifejlődhet az emberben, de csakis úgy, ha figyelmét nem kifelé, a külső dolgokra helyezi, hanem a szellemire, a belsőre, és önmagát figyeli, megengedi a dolgok felszínre bukkanását. Saját magát szemléli ártatlanul, mint egy kisgyerek, gondok és feszültség nélkül. Ez nem gyerekességet jelent, sem infantilizmust, hanem a gyerekek önfeledtségét, biztonságérzetét, ami az okossággal elveszhet.
Ez az, ami nem enged teret a megszokottságnak és hajlamossá tesz arra, hogy elfogadjuk az eseményeket és a körülöttünk levő dolgokat olyanoknak, amilyenek azok valójában. Az elvárásoknak nincs helyük, értelmüket veszítik. Erre épül a tisztelet, a bizalom, az együttérzés és a jelenérzet. Ezen tulajdonságokat legkönnyebben meditációban tudjuk elnyerni és megalapozni.

Minden tiszta szellemi tanítás, legyen az ősi vagy új, lényegében a bennünk lakozó szellemhez szól, és a bölcsességet részesíti előnyben az okossággal szemben.

Ha te, kedves olvasó, ugyanígy élsz és cselekszel nap mint nap, 20 év elteltével okosabb leszel vagy bölcsebb?