Jung elme modellje

/ A mély-mag felé /

Mi van akkor, ha a személyiség egy kicsivel komplexebb a tudatos és a tudattalan elménél? Talán Freud tévedett, amikor azt állította, hogy a libidó csakis szexuális eredetű lehet? Hogyan jöhet képbe az isteni fogalma és a megváltás egy pszichológiai elme modellben?

Carl Gustav Jung svájci pszichológus és pszichiáter volt, aki pályafutását Freud mellett kezdte, de később nézetei jelentősen eltértek Freudétól. Ez kapcsolatuk megromlásához vezetett, egyikőjük sem tudta meggyőzni a másikat a saját nézeteiről.

Jung is a pszichoanalízisből és az álomfejtésből indult ki, ám másképp és szélesebb körben értelmezte a páciens mondottait és leírtait. Elemezte a páciensek álmaiban megjelent szimbólumokat, ezért fontosnak tartotta a különféle kultúrák mitológiai ismeretét, mert a mélyálmokban azokból bukkantak fel elemek.  
Például a kígyó, a gyík, a spirál, a nap, a hold, az anya mély archetipikus szimbólumok, melyek jelen vannak minden kultúrában, úgymond közös az egész emberiség számára.

De a pácienseket egyénien kellett kezelnie, mert a szimbólumok nem minden esetben bírtak archetipikus jelentőségekkel.  
Például valakinek a hegy teljesen egyebet szimbolizálhat és jelenthet, mint másnak.

Freud <-> Jung

Amíg Freud a könnyedébb neurózisokat kezelte, addig Jung komoly komplexusokkal rendelkező embereket, akár elmebetegeket is kezelt.

Freud az álmokat csakis múltbéli eseményekhez, élményképekhez kötötte, míg Jung szerint az álmok utalhatnak jövőbeli eseményekre is, akár figyelmeztető jelleggel is bírhatnak.

Freud teljesen kizárta az isteni jelleg jelenlétét a pszichoanalíziséből, Jungnál pedig ez nemcsak hogy jelen van, hanem az élet végső céljának az individuációs folyamatot tartotta, a mély-maggal való azonosulást, mely Isten tükörképe az egyén lényében.

Freudnál a libidó csakis szexuális eredetű volt, Jung ezt kiterjesztette és bevonta ebbe többek között az aggressziót, a kíváncsiságot és az erőfeszítést is.

Jung elme modellje

Jung elme modellje sokkal bonyolultabb a Freudénál. Jelentős szerepet kap elsősorban a külső világ, melyet az érzékszerveink által érzékelünk, illetve a belső világ, mely általában tudattalan, de különféle átélésekkel tudatossá válhat.

Tudat - Tudattalan 

Az egyéni tudat a tudatos elmére utal, illetve mindarra, amit érzékszerveinkkel érzékelünk, átérzünk, elgondolunk.
Ez által vagyunk kapcsolatban a külső világgal, melyből az információkat gyűjtjük össze. Az Ego az, mely tudatosít.

A tudat olyan, akár a felszín vagy valami bőr egy kiterjedt tudattalan terület fölött, amelynek a méretét nem ismerjük... Amikor azt mondjuk: "a tudattalan", gyakran úgy véljük, valami konkrét dolgot fejeztünk ki ezzel, de ténylegesen és valójában csak azt fejezzük ki, hogy nem tudjuk, mi az a tudattalan.
C. G. Jung

Ezen kívül megjelenik a kollektív tudattalan fogalma, mely egy közösségre, népre, kultúrára jellemző. Akik az illető közösség tagjai, azoknak a személyes tudattalanja kapcsolatban áll ezzel a kollektív tudattalannal.

Például ha egy indiántörzs harcosa álmodott egy medvével, a medve szimbóluma a törzs közös kollektív tudattalanjából eredt. A szimbólum ugyanazt jelentette számára, mint a törzs bármely más tagjának.

Kollektívnek nevezem mindazon pszichikai tartalmakat, amelyek nem egy, hanem sok egyénben találhatók meg egyszerre, tehát egy társadalom, egy nép vagy az emberiség sajátjai.

C. G. Jung

Egy érzés éppoly vitathatatlan, akár egy gondolat létezése, s amiképpen ez utóbbi megtapasztalható, úgy az előbbi is. Sokszor láttam, hogy a Selbst spontán manifesztációi, azaz bizonyos szimbólumainak a megjelenése magával hoz valamit a tudattalan időtlenségből, ami az örökkévalóság vagy halhatatlanság érzéséből fejeződik ki. Az ilyen élmények jelentős erejű benyomást kelthetnek.
C. G. Jung

A Persona 

egy maszk, egy szerep, melyet az Ego magára ölt és eljátssza.
Például a családban apa vagy anya szerep, munkahelyen a dolgozó szerep, iskolában a tanuló szerep stb.. Amennyiben az Ego ragaszkodik bármely szerephez, megjelennek a belső feszültségek.

Olyan maszk ez, amely individualitást színlel, elhiteti a többiekkel és magával a viselőjével, hogy az illető individuális, miközben csak egy eljátszott szerepről van szó...
Némi túlzással úgy is mondhatnánk: a persona az, ami tulajdonképpen nem mi vagyunk, hanem amiről magunk és mások azt gondolják, hogy mi vagyunk az.
C. G. Jung

Az Árnyék 

a személyes tudattalan belső világban a persona ellentéte.

Az árnyék... az a leleplezett, elfojtott, többnyire kisebbrendű és vétkes személyiség, amelynek végső hullámverése egészen az állati ősök birodalmáig nyúlik vissza, és ily módon átfogja a tudattalan teljes történelmi aspektusát... Ha eddig úgy vélekedtek is, hogy az emberi árnyékszemélyiség minden baj forrása, közelebbi vizsgálódások során most már felfedezhető, hogy a tudattalan ember, vagyis az árnyék nemcsak morálisan elvetendő tendenciákból áll, hanem meglehetősen sok jó tulajdonság is kimutatható róla, többek között például normális ösztönök, célszerű reakciók, valósághű észlelések, alkotó impulzusok...
Az árnyék az az akadály, amely a leghatékonyabban választ el az isteni hangtól.
C. G. Jung

Az Anima 

vagy az Animus a tudattalanban a nemi jelleg ellentéte és ugyanakkor a lélekre utal. Férfi esetében a nőies jelleget képviseli, nő esetében a férfias jelleget. Akárcsak a misztikusok esetében, minden férfiban lakozik egy nő és minden nőben egy férfi.

Amennyire feljogosít bennünket a mindennapi tapasztalat arra, hogy külső személyiségről beszéljünk, annyira joggal feltételezhetjük egy belső személyiség meglétét is. A belső személyiség az a mód, ahogy valaki a belső pszichikai folyamatokhoz viszonyul, a belső beállítottság, a jellem, amelyet az illető a tudattalan felé fordít. A külső beállítottságot, a külső jellemet personának nevezem, a belső beállítottságot pedig animának, léleknek...
Az animusnak és az animának úgy kell működnie, mintha hidat vagy kaput alkotna a kollektív tudattalanhoz, amint a persona is egyfajta hidat jelent a világba.

C. G. Jung

Selbst 

vagy a mély-én, mély-mag, Isten tükörképe saját magunkban, lényünk közepe, személyiségünk lényege.

A Selbst, a mélymag az, amit pszichológiailag meg tudunk állapítani. Ismerünk "mélymag szimbólumokat", amelyek nem különböztethetőek meg az "isteni szimbólumoktól". Nem tudom bebizonyítani, hogy a "mélymag" és Isten ugyanaz, jóllehet a gyakorlatban ugyanannak tűnnek. Az individuáció végső soron természetesen vallási folyamat, amely megfelelő vallási magatartást követel meg, vagyis az én akarata aláveti magát az Isten akaratának. A fölösleges félreértések elkerülése végett azonban "mélymagot" mondok Isten helyett. Empirikusan helyesebb is ez így.
C. G. Jung

Azt kell mondanom, hogy Jungnak e fenti modellje már nem csak egy egyszerű elmemodell, hanem egy bonyolult személyiségmodell, mely mondhatni az összes lehetőség tárháza, a végestől a végtelenig mindent tartalmaz.
Jung célja sosem az volt, hogy a problémákra hívja fel a figyelmet, hanem az, hogy a lehetőségek szerint az embert önismeretre késztesse, felfedeztesse velük belső, rejtett, kellemes illetve kellemetlen tulajdonságaikat ahhoz, hogy kikerüljenek az illuzórikus életvitelből. Ahhoz, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz, önvalójukhoz, átlépve ezáltal neurózisaikat, belépve a megváltás és a kegyelem állapotába...


Kellemes elmélyülést és éberséget kívánok neked!

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...