Kiállítás és keresztelő

Múlt héten szerdától vasárnapig megszervezték a harmadik ezoterikus kiállítást Kolozsváron, ezennel a nagyobb teret adó Expo Transilvania berkein belül. Mi is ez az egész Ezoterikus Kiállítás (Expo Ezoteric)? Különféle emberek, szervezetek, társaságok a kibérelt részlegen saját asztalukon bemutatják az eladásra szánt termékeiket (pl. kristályok, könyvek, szobrocskák, táplálékkiegészítők, mágneses talpbetét, "varázsitalok" stb..), mások aurafényképezéssel és értelmezésével, asztrogramma számítgatással és ehhez hasonlókkal foglalkoztak. A legtöbb esetben a szolgáltatásokért, termékekért cserébe jelentős összeget kellett fizetni, azért voltak érdeklődők. Aki vonzódik az ilyen ezoterikus dolgokhoz ajánlom figyelmébe, hogy gyorsan tanuljon meg szűrni és kiszűrni azon dolgokat amik hitelesek azoktól amiknek csak a felszíne csillogó.

Természetesen volt Sahaja Jóga részleg is, bárki megtapasztalhatta az önmegvalósulást illetve a spontán meditációt, ezen alkalommal főleg a más vidékekről érkezők (Brassó, Beszterce, Segesvár, Arad fiataljai) tartották a frontot. Elég kevés időt töltöttem a kiállításon, épp csak pénteken és vasárnap egy keveset, de hatalmas nagy öröm volt megismerkedni a brassói lányokkal, akiket eddig nem ismertem. Ezelőtt fél évvel még volt bennem egy tartózkodás a romániai fiatalokkal szemben, ami úgy néz ki kezd lemálni és a közösségérzet ténylegesen megjelenik immár nemzetiségtől függetlenül.

Azalatt a kevés kis idő alatt amennyit a pénteki napon ott töltöttem biza nagy meglepetés ért, hisz egyszercsak megjelent egy régi jóbarátom a színtéren feleségével (Csaba és Erika), mily nagy öröm, Ercsa újból kismama lesz, ott a "labda" a hasában, lehet simogatni, és méghogy a meditációt milyen jól érezték, a vibrációk csak úgy folytak, csorogtak és még a kis cseppséget is átjárták, úgy érzem nagy áldás lesz számukra a gyerkőc, és a boldogságukat majd megtöbbszörözi, ha a vibrációk érzetét is megtartják. Később még egy román nénivel meditáltunk egy rövidet, de hatalmasat, nagyon jó érzés azt látni és átérezni ahogy mások szíve megnyílik és ténylegesen néhány pillanatig önmagukká válnak, megkönnyebbülnek és akár szeretetkönnyek megjelennek a szemükben.

Este megérkezett Timi Genovából, szombaton céges sportnapok Torockószentgyörgyön, vásárlás, családlátogatás. Vasárnap pedig Szélyes Villő keresztelőjére voltunk hivatalosak, kinek édesapja jelenlegi főnököm és jövendőbeli sógorom. A keresztelőt pedig anyai ágról (lelkész család) a nagyapa tartotta, az utána következő prédikációt pedig a fia. Nagyon érdekes volt az egésznek a kimenetele, akik jártasak a kereszténységben tudhatják hogy Jézus a szűk kapu, amin (Akin) keresztül kell haladni, Ő a keskeny út, de hogy hová vezet, arra pontos választ nem kapunk. Csak bíznunk kell abban, hogy jobb lesz... A Mi Atyánk közös mondása közben hatalmas vibrációk jelentek meg, vágyam pedig mindvégig azon volt, hogy amennyiben lehet, öntudatlanul is kapják meg a templomban lévők az önmegvalósulást.

Keresztelő

picike Villő
fején tiszta víz csordult
a keresztelőn

A keresztelőt nagy ebéd és italozás követte, összegyűlt a Szélyes család és a közelebbi rokonság, ismerősök. Sok gyerek játszott, szaladgált, labdázott, felnőttek okoskodtak, én pedig egyre jobban éreztem azt, hogy a szűk kapu célját meg kell mutatnom más embereknek a kiállításon, azoknak akik erre várnak már évek óta, tudatlanul, érzik hogy lappang belül valami, csak nem tudják mi az, és hogyan nyilvánul meg teljességében, hogyan jelenik meg az az isteni szeretet, a lélek nyugalma, amire néhányan áhítoznak akár a templomokban is és mégsem kapják meg, hisz egy vak jövőben reménykednek s közben az itt és mostban van jelen AZ, AMI, az ami néz a szemeden keresztül, ami hall füleden keresztül, az ami a szívben dobog a jelen pillanatban, a gondolat nélküliségben, Isten országában. Így jelenik meg a bizsergés az ujjbegyekben, a szívben, és akár az egész testben és így kerültem vissza vasárnap néhány órára a kiállításra, ahol egy kedves tasnádi lánnyal és egy Magyarfenesről elszármazott nénivel meditáltunk s beszélgettünk el..