Az áramlás

Anthony de Mello - Az áramlás, részlet a Forrás fakad című művéből:

Azt a kegyelmet kérem Istentől, hogy szeretetének és békéjének eszköze lehessek ...

Összeállítok egy fohászt v. röplmát, amely jól kifejezi könyörgésem lényegét. Valami ilyesmit: "Tégy engem békéd eszközévé!" ...

Egy darabig ismételgetem ezt ...

szívem ritmusához...

vagy légzésem üteméhez igazítva ...

Két dolog van, ami leginkább meggátol Isten kegyelmének továbbításában: a zaj és a bűn.

Ezért azzal kezdem, hogy a zaj ellenszerét, a csendet keresem: elcsendesítem minden gondolkodásomat, a magammal folytatott beszélgetést - a röpimát is beleértve - úgy, hogy figyelmemet légzésemre vagy a testem érzéseire összpontosítom ...

Ezután megpróbálom a szívemet megtisztítani bűneimtől: az Úr elé helyezem nehezteléseimet, dühömet, irigységemet, hírvágyamat és féltékenységemet, még a mérsékelt ellenszenveket és az apróbb ingerültségeket is ...

s közben arra kérem az Urat, tisztítsa meg szívemet ezektől, hogy kegyelme akadálytalanul folyhasson rajtam keresztül ...

Miután nyugalmat leltem benső zajaimtól és negatív megnyilvánulásaimtól, elképzelem, hogy feltör bennem a szeretet és a béke forrása, elárasztván egész lényemet, s kiárad belőlem ...

Először azok felé irányítom e forrást, akik kedvesek számomra ...

Majd azok felé, akikkel ma találkozom ...

Most pedig kiterjesztem azokra, akik ártani akarnak nekem ...

akik nem szeretnek...

és azokra, akiket nem szeretek ...

Befejezésül pedig csak hagyom, hogy bőségesen áradjon, megkülönböztetés nélkül a világmindenség minden teremtményére: állatokra és madarakra, fákra és az élettelen tárgyakra is.