Átadásról

Az utóbbi időben sok új alternatív ötlettel és irányzattal találkoztam az élet különböző területein, mint pl. mezőgazdaság - permakultúra, lakberendezés - microliving, ökoházak, alternatív energiaforrások, egészséges táplálkozás (ezekről majd máskor), melyek kiruccantottak a normális kerékvágásból, ezek mellett a figyelmemet még a munkahely és egyéb szokásos dolgok is lekötötték.
Mivel az információadag és a különféle vágyak elképzeléseket, majd elvárásokat szültek bennem, egy kicsikét eltávolodtam az önvalómtól, a nyugodtabb élettől és ez érezhető volt úgy a családi mint más körökben.

Számomra nagy szerencse, hogy annak ellenére mekkora belső feszültségekkel, elégedetlenségekkel éltem együtt, a kapcsolatot a Mindenhatóval rövidebb időkre sikerült tartanom. Majd következett néhány nap, amikor a meditációkban ismét sikerült elmélyednem és elengednem azokat a terheket, amiket öntudatlanul magammal cipeltem napokon, heteken keresztül.

Mi értelme görcsölni? Miért kell feltétlenül tenni, változtatni valamin is?

Bárki visszakérdezhetné, hogy mi értelme tétlen üldögélni és várni a mennyei mannát az égből, az úgysem adódik meg. Nem épp erről van szó, hanem arról, hogy amíg bent a személyiségben feszültséget, aggódást lehet érezni, talán jobb nem cselekedni, hanem picit félrevonulni és megnyugodni, elfogadni a helyzetet olyannak, amilyen.

Bevallom, ez nem egy egyszerű feladat, mert amíg nem történik meg a belső problémák felismerése, addig az egyén a saját elképzeléseit és igazát hangoztatja bármi áron. Ha nem következik be egy sokkoló esemény az életében, egy olyan tapasztalat vagy átélés, amely gyökeresen megváltoztatja életfelfogását, addig a terhet nagyon sokáig lehet hordozni. Idő pedig van erre bőven.
Ellenben ha úgy érzed, hogy neked nem felel meg épp annyi időt várakozni, ki tudja meddig, és érzed a bensődben azt, hogy valaminek változnia kellene, akkor van számodra egy jó módszer, ami már sokaknak bevált. Ezt úgy nevezik, hogy átadás, önmegadás vagy elfogadás, amit érdemes kipróbálni, majd gyakorlatba vinni minél többször.

Amíg a megbocsátás egy aktív folyamatnak tűnhet, és néha a figyelmet összpontosítja, addig a helyzetek elfogadása olyanoknak, amilyennek adattak, könnyen szétszórja figyelmünket és egy kellemes állapotba juttat. Valójában a megbocsátás és az átadás kéz a kézben haladnak egymás mellett.

Vajon beletörődés ez, netán belefáradás az életbe? Nem.

Az átadás vagy önmegadás az ego megadása, a személyes vágyak és akarat felajánlása az isteninek, melyet felcserél egy felsőbbrendű akarat avagy a feltétel nélküli szeretet.
Ezzel az erős kapcsolattal egyelőre kevesen rendelkeznek, viszont bárki, aki eléggé nyitott elméjű megtapasztalhatja a spontán meditáción keresztül. Jobban mondva csukott szemmel a jelenben, meditatív állapotban sokkal könnyebben történhet meg az átadás, mint másképp.

Pünkösd: a Szentlélek kitöltetése

Ez az összes teremtés valódi, béketeli állapota, mondhatni az önvaló egysége a mindennel. Más nyelveken ezt nevezték a megvilágosodás egy fokozatának, vagy megváltásnak, melyre Jézus a Mi Atyánkban úgy hivatkozott “jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod”. A pünkösdi láng is ezt szimbolizálja, a Szent Lélek leereszkedését és kitöltetését az emberekben.

Ha ezt az átadást avagy az én nélküliséget sikerül elérni, örömmel lehet bármit csinálni, szeretettel már lehet bármibe fogni, hisz az már összhangban lesz a világmindenséggel.

Finomszinten az utolsó csakra, a sahasrara tulajdonságai ezek, melyről Buddha megvilágosodása után úgy mesélt, mint egy leereszkedő ezer szirmú lótuszvirágról. Amikor a Kundalini eléri a fejtetőt, a kutacsot, a sahasrara lassan kezd kibontakozni, mely egy kellemes érzést nyújt. Aktiválja az agy limbikus részét és egyéb területeit, endorfinok termelődnek természetes módon, a paraszimpatikus idegrendszer pedig tökéletes működésbe lép.

nyíló lótusz

Lehet választani, ne feledd, idő van bőven...

“A látogatók mindig elcsodálkoztak a Mester nyugodt, kényelmes tempóján.
- Nincs nekem arra időm, hogy siessek - mondogatta.”
~ Anthony De Mello ~