Néhány napja értem vissza Németországból a rövid, 12 napos szolgálati útból. Az egyik figyelemre méltó dolog, amit megjegyeznék az a német életstílus. Úgy a munkahelyen, mint máshol egy nyugalmat, elégedettséget éreztem mindvégig. Nincs kapkodás, nincs akkora nyomás és nyomulás, mint itthon.
Erkrath kisvárosában szálltunk meg Norbival, az egyik munkatársammal, ahol a partner cég székhelye is található. Ez egy Düsseldorf melletti csendes kisváros, túl sok látnivaló nincs benne. Észak Németország éghajlata nagyon hasonlít az írországiéra, szeles, esős és hűvös. Az emberek viszont kedvesek és a többségük beszéli az angol nyelvet.
A német péksütemények kimondottan finomak, csak ajánlani tudom őket bárkinek, főleg a Terbuyken üzletlánc termékeit.
Február utolsó hétvégéjén ellátogattunk Düsseldorfba. Ez már egy nagyobb, kb. 500-600 ezres lakosú város, melyen keresztülfolyik a Rajna. Az óváros épp a központi részen van, ezt kb 1-2 órás sétával be is lehet járni. Kövezett utcák, éttermek, kocsmák, hivatalok szolgálnak teret errefele. Az egyik híressége a városnak a TV tornya, a másik pedig az óvárosi Königsallee utca, melynek két oldala üzletekkel van tele, középen pedig egy mesterséges, patakhoz-tavacskához hasonló kis víztároló választja el a két útsávot egymástól, nyáron nagyon szép lehet. A kis parkok is figyelemreméltóak. A pezsgés délután 4 óra körül indul be, ekkor már zsúfolttá válnak az utcák.
Meinlwerk: egy düsseldorfi autószalon, autómúzeum, mely főleg régi, lepukkant autókat, motrokat vásárol meg, felújítják őket, pöpecen kivikszolják és elhelyezik a szalonban, természetesen áruba bocsátva. Az árak kb 18.000 és 400.000 euro között mozognak. Minden esetre érdekes feelingje van a helynek, annak ellenére hogy nem rajongok annyira az autókért.
További képek Erkrathról ~itt~, illetve Düsseldorfról ~itt~.
A türelmesebb szebbik nemnek pedig kívánok március 8. alkalmából Boldog Nőknapját.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése