Jó - Rossz

A keresztény tanítás azt mondja, hogy bűnben fogantunk és vétekben születtünk. Ezt a kijelentést többször hallottam már életem során és egy jó ideig el is hittem épp úgy, ahogy azt nagyon sokan, vakon elhiszik. A fenti kijelentés lehet igaz, de akár hamis is, attól függően változik milyen perspektívából tekintünk rá.

Minden világvallás kizárólag csakis a sajátját tartja igaznak, hitelesnek, jónak. Ez egy bizonyos pontig fenn is fog maradni, DE már tőlünk is függ meddig, ígyhát neked is közöd van mindehhez.

No de vissza a Bibliai leíráshoz, az első, tiszta emberpár bűnére, mely a Paradicsomban történt, egy olyan helyen (vagy állapotban), melyben Isten, a Teremtő, és az egész teremtés összhangban volt, ártatlanságban, békességben. No de mivel mégis ember az ember, és emberi mivolta révén megjelent benne a személyes vágy, kíváncsiság az ismeretlen iránt (bizonyára kezdte unni a sok békét és örömet) ezért megközelítette az egyik tiltott fát, melynek neve a Jó és a Rossz Tudásának fája volt.

„Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintete szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett hát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.” – Teremtés könyve 3:6

Ezután Ádámban és Évában megjelent a szégyen érzete, a bűntudat és lelepleződtek. Így kerültek ki a Paradicsomból, száműzetve, bűnösként, mely további bűnt szült leszármazottaikban. Ennél a pontnál meg is állhatunk.

Bárki jogosan felteheti a kérdést: „Nekem mi közöm Ádám és Éva bűnéhez?” Főleg hogy az születésünk előtt csak Isten tudja pontosan mikor is lehetett.

Itt jön be a képbe az igen is meg nem is. Mivel ha csak simán történelemként tekintjük az esetet, és mindazt az időbeni linearitást, amit az egyház továbbít, akkor normálisan semmi közünk hozzá, hacsaknem vakon elfogadjuk jó keresztényként, hogy „ez már így van, ha a pap ezt mondja, meg a Biblia ezt írja”. Ez annyira bevésődhet az elmébe, hogy akár fanatizmussá válhat a többi hitrendszerrel szemben, ahol az „eredendő bűnről” szó sem esik. Vagy mégis?

Mi is a gyökere ennek az eredendő bűnnek? Az alma? A fa? A kígyó? Az ördög? Melegszik, de még mindig nem az! És nem is a ködös múltban gyökerezik mindez, hanem az emberi természetben.

Mi az, ami különválasztja a jót a rossztól? Mi az Benned, ami megcímkézi a tárgyakat, eseményeket, élményeket jónak illetve rossznak, igaznak vagy hamisnak? Mi az Benned, ami állandóan akar valami újat és megunja a régit? Mi az ami különválasztja a dolgokat egymástól, kategorizál, elkülönít és megtöri az egységet, netán szenvedést okoz és viszályt kelt másokban?

Ez nem más, mint az emberi elme.

Szerintem ebből ered az, amit eredendő bűnnek, a jó és a rossz “tudásának”, az elkülönülésnek neveznek.

Abban az “időben” kollektív szinten ez volt az emberiség vágya, most pedig, ha változást szeretnénk életünkben, vagy akár az egész emberiség életében, akkor a vágyainkat más irányba kellene terelni, és a személyes elmén, akarásokon, vagy a nem akarásokon, a jón és rosszon túl kellene lépnünk. Ez lehetne a te közöd, esetleg hozzájárulásod az egész kimeneteléhez. A kollektív vágy a visszatalálás, az egység, az öröm, a béke fele irányuljon. Isten országába vagy a Paradicsomba van visszaút, de az nem egy hely, ahogy azt sokan elképzelik, hanem egy kellemes, béketeli állapot.

Ha ezt megérted, könnyen átlátható, hogy lényegében a világvallások között nincs is akkora szakadék, mint amekkorát az alacsonyabb tudatszinttel rendelkező elme gyártott az idők során (pl. „az enyém az igaz hit”).

„Ők ettek a jó és a rossz tudása fájának gyümölcséből.

Lépj túl a jón és rosszon azzal, hogy fölhagysz a „jó” és a „rossz” címkék ragasztásával! Amikor felülemelkedsz az ítélkezés szokásán, az univerzum ereje áramlik majd át rajtad. Amikor nem reaktív viszonyba kerülsz az élményekkel, akkor az, amit korábban „rossznak” neveztél volna – sokszor nagyon gyorsan, ha nem épp azonnal – jóra fordul, magának az életnek az ereje révén...” – Eckhart Tolle : Megszólal a csend