Tagore: Június

Idézetek folytatása Tagore Indiai bölcsességek minden napra című válogatott művéből.

Június 1.
Az ember, miközben tökéletességre törekedett, eleinte külsőséges rituálékkal és ceremóniákkal foglalkozott. Végül, a Bhavagad-Gita tanítását követve, kijelentette, hogy a belső világában meghozott áldozat többet ér az anyagi áldozatoknál. Krisztus szavaiból pedig megértette, hogy a tisztaság nem külsőséges imákban és tiltásokban, hanem a szív megszentelődésében rejlik.

Június 2.
Csak az ismeri föl az igazságot, aki a lelkét mások lelkében, és mások lelkét a sajátjában felismeri. Ez a mindenható lélek fohásza minden egyes ember szellemében.

Június 22.
A szent írásainkban foglalt igazság, melyet a következő szavakkal fejeznek ki: "Én Ő (Isten) vagyok", mintha valami végsőkig kihegyezett egoizmusról szólna, pedig nem az. Nem a kicsi, elszigetelt ént magasztalja, hanem a bennünk levő, mindent átfogó nagy lélekről szól.

Június 25.
Miközben a kristálycsillár rendreutasítja az agyaglámpást, mert az unokatestvérének nevezte őt, felkél a Hold. A kristálycsillár pedig behízelgő mosollyal köszönti a következőképpen: "Kedves, kedves fivérem."

Június 29.
Az igazságot ismerni annyit jelent, mint igaznak lenni, nincs más lehetőség. Ha az egoista Én életét éljük, nem ismerhetjük meg az igazságot. "Gyere ki, boldogulj!" - ez a sürgető hívás, amely a lelkünkből szól, és a csibét is, amely még a tojáshéj burkában ücsörög, erre hajtja a vére. Ám nemcsak az igazság az, amely szabaddá tesz bennünket, hanem az a szabadság is, amely igazságot közvetít a számunkra. Buddha ezért fektetett olyan nagy súlyt arra, hogy életünket szabadítsuk meg az Én bilincseitől, mert ekkor magától tárul fel az igazság.