Ez az időhöz kapcsolódó amerikai négyes mintha az időtlenséget zenésítené meg. Kevés a saját szerzemény, ezért inkább világzenét és filmzenét játszanak el sajátos módon. Lajkó Félix múlt heti fellépése jutatta őket eszembe.
Visszaidézve a 2007-es fantasztikus budapesti koncertjüket, érdekes állapotokat idézett elő bennem, hidegfutkosás a hátgerinc mentén, hűvös vibrációk a tenyerekben, gondolatnélküliség, hevesen verő szív a mellkas baloldalán, sőt, még a jobboldalon is :-) ez utóbbit talán csak önmegvalósulás után tapasztalhat meg bárki is.
No de ezek csak szavak, érdemes beletekinteni. Esetleg indísd el a klippet, ülj lazán a székben, tenyerekkel felfele az öledben és élvezd a jelent, minden egyes hangot (akár becsukott szemmel), figyeld meg mit vált ki benned: belül vagy kívül, a szívedben, az ujjbegyekben, netán a tenyerekben.
Raga Mishra Bhairavi alap (Ram Narayan-tól)
Death is the Road to Awe (The Fountain - A forrás - filmzenealbumról)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése