"A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál... Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van."
Dan Millman - A békés harcos útja

Rövid vallomás


Visszaemlékezve korábbi éveimre, mondhatni gyerekkoromtól egész 2011-ig, magamban hordoztam egy belső feszültséget, mely elég mélyen, finomszinten nyilvánult meg és főleg cselekvés közben.

Az egyik oka az volt, hogy a tökéletességre törekedtem, addig nem láttam neki valaminek, amíg nem tudtam a folyamat végbemenetelét töviről hegyire. Ezt ez után cselekedjem, azt pedig esetleg ne tegyem. Úgymond megfogalmazott recepteket vártam az élettől, konkrétumokat, törvényszerűségeket, amiket követhetek. Azt hittem így lehetek sebezhetetlen, tökéletes; akkor, ha nem tévedek. Ugyanakkor ez volt a gyenge pontom.

tökéletesedés


A másik oka pedig az elvárás volt. Akár legyinthetsz is, hogy tudod miről van szó. Ám az elvárások olyankor is jelen voltak, amikor elmentünk önmegvalósulást adni egy sahaja jóga sátorral vagy egy standdal vettünk részt rendezvényeken.

2010-ben és 2011-ben spirituális szinten elég válságos időn mentem keresztül, sok volt számomra a megpróbáltatás, kényes döntéshozatalok előtt álltam, rezgésszintem pedig egyre csak csökkent, az örömömet és a belső békémet kezdtem elveszíteni. A fent említett feszültség pedig egyre csak nőtt bennem, az elmém egyre csak pörgette a gondolatokat, a void-om pedig háborgott.

Valamikor ebben a periódusban (talán 2011 elején) a kolozsvári Iulius Mall-ban vettünk részt egy sahaja jóga standdal, mely eseménynek én voltam az egyik szervezője. Tedd ezt - tedd azt - vidd ezt - hozd azt - szerződés - egyeztetés - késnek a jógik stb.. Ezeket az intézni való részeket sosem szerettem, de most benne voltam nyakig. És éreztem magamon a feszültség és elégedetlenség eluralkodását.

szilva - aszalt szilvaNem tudtam nyugton maradni és ezáltal önmegvalósulást sem adhattam és sokszor már úgy éreztem csak egy kolonc vagyok az esemény színhelyén.
Olyan voltam mint egy aszalt szilva, amely érett ringlónak képzelte magát, de mélyen sejtette, hogy valami mégsincs rendjén vele.


Spirituális tanács és egy röpke tapasztalat


És egyszer csak megláttam egy régi ismerőst, akivel Szatmáron találkoztam először egy ezoterikus kiállításon. Ő teljesen más, költségesebb spirituális irányzatot követett, melynek részleteibe nem mennék most bele.
Szatmáron abban az időben egymás mellett voltak standjaink és ő rendelkezett egy elég érdekes biorezonanciás géppel, mely szépen kimutatta a csakrák állapotát, az aurát, a belső szervek működését stb.. hasonló kütyüt azóta senkinél sem láttam. És biza akkor díjmentesen elvégezhettünk nála egy gyors tesztet, épp csak lássuk állapotunkat, ő pedig elvégezte az önmegvalósulás gyakorlatát, előtte és utána letesztelte magát és a gyakorlat után az értékei jobbak lettek.

Szóval kellemes emlékek fűztek hozzá, és most ismét találkoztunk, pedig csak átutazóban volt Kolozsváron és nem is a kiállításra jött. Érezte, hogy valami nincs rendben velem, és ezt éreztem én is rajta, hogy érzi a finomrendszerem állapotát. Elkapott a szégyenérzet.

egy csepp az óceánban


Spontán elkezdett dolgozni a bal nabhimon és biza éreztem azt, hogy kezdek lenyugodni, majd a következő tanácsot adta:
- Engedd meg, hogy saját magadba zuhanj. Ne védekezz, légy sebezhető.
Elengedtem minden akarást, feszültséget, kontrollt, félelmet, csak átadtam magam az isteninek. Tudtam, hogy az önátadásra gondol, mely a sahaja jógában a sahasrara csakra tulajdonsága. Ebben a pillanatban éreztem hirtelen a Nirvichara Samadhi állapot, a gondolatmentes tiszta tudat megnyilvánulását magamban, egy olyan kellemes állapotot, mely csak emlékként volt meg bennem hetek óta. A sahasrara csakrám megnyílt és a szívem megtelt szeretettel, ekkor a következőt mondta:
- Hazaértél.
- Hazaértünk mindketten. - válaszoltam.

Majd hosszasan megöleltük egymást, mint korokat megélt testvérek, bajtársak.
Még váltottunk néhány szót, adott egyéb tanácsokat is, majd ment dolgára, én pedig új emberként adhattam önmegvalósulást a keresőknek.

Ez egy tanulságos, mély tapasztalat volt számomra, mely arra késztetett, hogy többet foglalkozzak magammal és az ítélkező szemellenzőt letegyem. Majd hagytam a dolgokat történni.


A sebezhetőség ereje


Brené BrownA napokban néztem meg ezt a TED beszédet a sebezhetőségről, melynek hatására eszembe jutott a fenti tapasztalatom, melyet eddig nagyon kevés emberrel osztottam meg.
Az Éberség blog első "közvéleménykutatása" is ebből indult ki, remélem tetszeni fog és más szemszögből fogsz a sebezhetőségre gondolni megtekintése után.

Íme Brené Brown és a sebezhetőség ereje.

http://www.ted.com/talks/lang/hu/brene_brown_on_vulnerability.html
(ha nem látszik a felirat, próbáld lejátszani a Google Chrome-mal, vagy telepíts új Flash lejátszót)


Üde pillanatokat,
Áron



Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...

4 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes a videó. És azt hiszem, hogy aki nem szeret sebezhető lenni az az egó. Az előadó sok mindent igyekszik felismerni, de ő is bevallja, hogy nem találta meg a megoldást. Így mintha ez az egó folyamatosan ott lenne és egyre ügyesebben másolná le a dolgokat. Mint a Kis Buddhában, amikor Szidartha megvilágosodik és előtte az egó mesternek szólítja.... De Szidartha felismeri, hogy ez is csak egy illúzió. És hát amit mindenki keres, az a lélek biztonsága, ahol nincs félelem, bűntudat, nincs a hozzátartozók fájdalmának elvesztése. Csak az öröm van, ami mindettől független. És az egyetlen igaz kapcsolat, az Istenivel, a forrása mindennek. Minden más kapcsolat nem létezik, csak illúzió...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én valahogy úgy érzem, hogyha megvan a kapcsolat az Istenivel, és a belső öröm megnyilvánul a lélek állapotában, akkor a másik személyben is egyből felfedezed az Isteni jelleget, hisz fonomszinten ugyanazok vagyunk. Ilyen szinten az emberek közötti kapcsolat is átalakul, átértékelődik.

      De azért a hétköznapokban érdemes gyakorolni a sebezhetőséget, ha egyszer a tiszta lélek sebezhetetlen.

      Törlés
  2. Örültem a szilva képnek, mielőtt még a szöveget olvastam volna...
    A korokat megélt testvéreknek is...
    de szerintem az aszalt szilva emlékezik, és milyen finom szinten:) az érett gyümölcsre:)
    Nóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az aszalt szilva emlékezik az érett gyümölcsre :-) a mi előnyünk pedig az, hogy akár át is tudjuk élni az érett gyümölcs állapotát újból és újból, visszakerülve a faágra.

      Törlés

 
Lábléc nézete