Régebb tervezgettünk egy meditációs hétvégét a természetben, melynek el is jött az alkalma, így utaztunk heten a kis kolozsvári-tordai közösségből a hegyekbe. A friss levegő jótékony hatással volt az étvágyunkra, a táj pedig kirándulásra bíztatott bennünket. A borult idő miatt inkább felhőbe-ködbe borult természetet szemlélhettünk, de a séta felüdítő volt számunkra: fenyvesek, gombák, vörösáfonya, sípálya.
Képek >>itt<< Egy kisbányai hétvégi kunyhóban töltöttük az éjszakát, melyben nincs áram, fakályhás fűtéssel és külső fawc-vel rendelkezik, vizet pedig egy közeli forrásról hoztunk. Egészen rusztikus hangulat.
Ilyen helyen a meditációs állapot spontán beáll, erőfeszítés nélkül, kellemesen. A felemelő beszélgetések pedig különös hangulatot adtak az egész hétvégének, mely egy érdekes koncerttel zárult.
Méhraj? Tomboló vihar? Csend? Évszakok? Érzelmek? Pezsgés?
Igen, külön-külön és egyben az egész, ez Lajkó Félix.
Hú ecsém. Már mióta vágytam rá, hogy megtekinthessem egy koncertjét.. s ráadásul Kolozsváron. Érdekes hegedűjátéka (és citerajátéka) ismert már a világ több országában, annak ellenére, hogy nem tartja kimondottan művésznek magát. Sebaj, de a játéka lenyűgöző, főleg így a brácsás kísérettel. Egyszer-egyszer eszembe juttatta a Kronos Quartet-et.
Csukd be a szemed és hallgasd végig, figyelmedet irányísd a szívedbe és onnan hallgatva figyeld meg mit érzel az ujjbegyeidben, a hátgerincedben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése