Tagore: Szeptember

Idézetek folytatása Tagore Indiai bölcsességek minden napra című válogatott művéből.

Szeptember 9
Isten teremtő, és minthogy gyermekei vagyunk, nekünk is teremtőknek kell lennünk. Elfelejtkezünk arról az értékről, amellyel ez az egyéni teremtő erő bír, mert szellemünket megszállták a társadalomban uralkodó mesterséges értékek, mert a többi ember csak egy bizonyos fajta életet becsül és tart helyesnek. Arra kényszerítjük magunkat, hogy engedjünk e nyomásnak, és ezzel tönkretesszük a legdrágább ajándékot, melyet Istentől kaptunk, a saját természetéből fakadó teremtő erőt.

Szeptember 14
Mindig arra törekedtem, hogy Indián kívülről, Európából és Kelet-Ázsiából hívjak tanárokat: tanítsanak az iskolánkban és osztozzanak tanítványaikkal az egyszerű életben. Az ilyesmi hozzájárul a pozitív légkör megteremtéséhez. A gyerekek megtanulják, hogyan érintkezzenek teljesen természetes módon a külföldi vendégekkel és látogatókkal. Úgy gondolom, minden téren fejleszteni kell a szellemi szabadságot, és biztos vagyok benne, hogy tanulóinkat, e korai szoktatás folytán, nem keríti hatalmába a nemzeti és vallási szűklátókörűség.

Szeptember 15
Az oktatásról vallott elképzelésünkkel arra is törekszünk, hogy mentesek legyünk mindenfajta nemzeti és faji előítélettől. A gyerekek természetes jóindulatát sokszor szándékosan korlátozzák és kisebbítik. Ennek folytán elveszítik abbeli képességüket, hogy megértsék a más kultúrához és más nyelvhez tartozó idegent. A legsúlyosabb bilincset azzal rakjuk rá a gyerekekre, ha a szív együttérzésének szabadságától fosztják meg őket.

Szeptember 20
Aki jót akar tenni, bekopog az ajtón, aki szeret, nyitva találja az ajtót.

Szeptember 26
A tanulás ideje után elérkezik a világban való tevékeny élet ideje. “Ha bölcsen éljük a világi életet, lélekben hatékonyabban fejlődhetünk annál, mintha nem állnánk kapcsolatban a világgal” - mondta a bölcs Manu. Ami azt jelenti, hogy a bölcsesség csak aktív élet árán éri el a tökéletességet. A bölcsességtől elválasztott lélekgyakorlás nem igazi, csupán egy hagyomány vak követése, ami nem más, mint ostobaság.