A tanítás

Anthony de Mello - A tanítás, részlet a Forrás fakad című művéből:

Az evangéliumban olvashatjuk. Jézus hogyan fordult Péterhez, hogyan nézett rá - s hogy ez a nézés hogyan változtatta meg az apostol szívét. (Máté 26.75)

Ha Jézus ma visszatérne a földre, mire esne először a tekintete? ...

Arra gondolok, hogy először biztosan az emberiség túláradó jóságára figyelne fel. A jószívű ember mindenütt a jóságot látja, a gonosz pedig a rosszat, mert általában saját magunkat vetítjük ki másokra.

Jézus tekintete azt a szeretetet, becsületességet és jóságot fedezi fel, amely ott van elrejtve minden egyes emberben.

Látom, ahogy a prostituáltra néz ...

majd megpróbálok én is úgy nézni a nőre, ahogy Jézus teszi, hogy felfedezzem: mit lát benne ...

Látom, amint a keményszívű vámosokra tekint ...

házasságtörő asszonyra ...

tolvajra, aki a mellette lévő kereszten függ ...

s megpróbálom elsajátítani a nézés művészetét!

Amikor Jézus valamilyen gonoszságra tekint, azt néven is nevezi, és egyértelműen elítéli. A különbség közte és köztem az, hogy én rossz szándékot tételezek fel, ahol Ö tudatlanságot lát. Halála pillanatában is legyőzte a farizeusok iránti dühét, s nem látott rosszindulatot bennük: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek."

Hosszú ideig nézem és hallgatom, mert ez jó tanítás a szívemnek ...

Most pedig én magam nézek a világra. Elképzelem, hogy minden egyes alkalommal a jóságot fedezem fel az emberben, akkor is, amikor egy idegennel találkozom ...

vagy ha egy egész csoporttal ...

Egy pillantást vetek mindazokra, akikkel együtt dolgozom ...

és akikkel együtt élek ...

Mennyi jóságot látok meg bennük? ...

Csak úgy vagyok képes "gonosz" embereket szeretni ...

vagy olyanokat, akiket ki nem állhatok ...

ha Jézushoz hasonlóan meglátom bennük a jót.

Ezért odaképzelem Jézust magam mellé, hogy minden egyes alkalommal új nézésre tanítson: hogy tekintettel legyek mindenre, hogy megkeressem a tudatlanságot és az enyhítő körülményeket ...

Ezek után valahogy így szólok mindenkihez: "A cselekedeteid ugyan gonoszak, de te jó vagy."

Vagy pedig ezt mondom nekik: "Elitélem ugyan azt a gonoszságot, amit művelsz, de nem marasztalhatlak el, hisz nem tudod, hogy mit teszel ..."

Befejezésül elképzelem, hogy Jézus szerető tekintétében fürdöm ...

Amikor belenézek a szemébe, elcsodálkozom, hogy mennyi Jóságot lát bennem ...

Amíg én feddésben részesítem magam mindazért a rosszért, amit teszek - Ő, bár megalkuvást nem ismerve elítéli bűneimet, konokul visszautasítja a bűnös megbélyegzését.

Először ugyan visszariadok szerető tekintetétől, mert túlságosan megbocsájtó, s önmagam gyűlölete miatt ezt el nem viselhetem ...

De tudom, hogy mégis el kell viselnem tekintetét, ha én is úgy szeretnék nézni másokra, ahogyan Ő néz rám ...