A flow élményt egy magyar nemzetiségű pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály definiálta. Ez egy olyan állapot, melyben a dolgok szinte önmaguktól működnek, a tér-idő megszűnik a cselekvésben (pl. a munkában, egyébb tevékenységben), a cselekvő pedig teljes mértékben a jelenben van, eggyéválik azzal, amit épp végez függetlenül attól, hogy a környezetében mi történik. Ebben az időtlenségben, önfeledtségben megjelenik a tiszta öröm, az igazi motiváció forrása, mely jelentősen különbözik az apróbb fellángoló sikerélményektől. Csíkszentmihályi szerint egyensúlyban és magas szinten kell legyen úgy a kihívás mint a felkészültségi szint ahhoz, hogy a flow-ba kerüljünk aktivitásunk során.
Ezt az állapotot már sokan megtapasztalták, és nagyon hasonlatos a jóga állapotban - a gondolatmentes tudatosságban levéshez, melyben a belső Kundalini energia a gerincoszlop mentén felemelkedik és az önvalót megvilágítja, örömet, szeretetet és értelmet ad a létezésnek. Finomszinten ez a Kundalini szabad áramlása a keresztcsontból a kutacson keresztül a fejtetőn kifelé, majd onnan vissza.
A kontraszt a flow és a jógában megtapasztalt állapot között a kimenetelben rejlik. Az előzőt a cselekvés váltja ki, míg az utóbbit a nem-cselekvés, azaz a meditáció.
Személyesen elbeszélgettem már olyan emberrel, aki több kilométeres megfeszítő szaladás után lépett be a flow állapotba, mely után már erőfeszítés és energiaveszteség nélkül, fáradhatatlanul képes volt tovább tartani az iramot, amíg az állapot tartott; viszont a meditáció ennek ellenére nem ment olyan könnyen számára.
A flow egy állapot, megértést nem ad, megtapasztalása után mégis más értelmet nyer a lelkiség és maga az élet is. Ezért tartozik a pozitív pszichológiához. Rendszeres meditációkban viszont többminden tudatosulhat az élmény elérésén kívül.
Nézd végig Csíkszentmihályi beszédét az elégedettségről, örömről és természetesen a flow-ról.
"Az elmúlt néhány ezer évben - az evolúcióban csak egy töredék pillanat - az emberiség hihetetlen eredményeket ért el a tudat differenciálódásában. Felismertük, hogy az emberi faj különbözik a lét összes többi formájától. Rájöttünk, hogy az emberi lények különálló individuumok. Feltaláltuk az absztrakciót és az elemzést azt a képességet, hogy elkülönítsük egymástól a dolgok különböző dimenzióit és az eseményeket. Ez a differenciálódás az, amely létrehozta a tudományt, a technikát és az emberiség eddig példa nélkül álló hatalmát, mellyel környezetét építeni vagy rombolni képes.
A komplexitás azonban nem csak differenciálódásból áll, hanem integrálódásból is. A következő évtizedek és évszázadok feladata lesz, hogy kiműveljük elménknek ezt az alulfejlett komponensét. Ahogy megtanultuk különválasztani magunkat egymástól és a környezetünktől, úgy meg kell tanulnunk, hogyan egyesüljünk a körülöttünk levő más létformákkal anélkül, hogy elvesztenénk saját, nehezen megszerzett individualitásunkat. A legígéretesebb reményünk talán annak felismerése lehet, hogy az egész világegyetem egyetlen, közös törvények alapján irányított rendszer, melynek figyelembevétele nélkül nem erőltethetjük rá álmainkat és vágyainkat a természetre. Ha felismerjük az emberi akarat határait, és elfogadjuk, hogy a világegyetem felett nem uralkodni kell, hanem együttműködni vele, akkor a száműzött vándor megkönnyebbülésével érhetünk haza. Ahogy az egyén céljai összeolvadnak az egyetemes áramlattal, az élet is értelmet nyer." - Csíkszentmihályi Mihály
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése