A megvilágosodás

Részlet Anthony de Mello - Forrás Fakad című művéből.

A megvilágosodás

Ha úgy próbálom megváltoztatni a rossz tulajdonságaimat, hogy küzdök ellenük, akkor tulajdonképpen csak a szőnyeg alá sepertem őket. Ha azonban elfogadom őket, akkor a felszínre kerülnek, és elpárolognak. Aminek ugyanis ellenállok, az konokul megmarad.

Fontoljam meg Jézus példáját, aki hegyek mozgatását tűzte maga elé célul, és a dühös ellenfelekkel csatározott. S mégis, még amikor dühös, akkor is szeretettel teljes - a változásra való eltökélt szándékát a valóság teljes elfogadásával hozza összhangba ...

Megpróbálok Jézushoz hasonulni.

Azokkal az érzéseimmel kezdem, amelyeket nem szeretek ...

Szeretetteljes, elfogadó hangon beszélek mindegyikkel ...

közben arra is figyelek, hogy ezek az érzések mit mondanak nekem ...

mindaddig, amíg meg nem látom, hogy bár ártalmasak lehetnek, de van bennük számomra jó, hasznos dolog is ...

hogy ezek az érzések valamilyen jó szándékkal lettek "belém ültetve", s ezt most megpróbálom felfedezni...

Ezt a párbeszédet mindaddig folytatom, amíg csak azt nem érzem, hogy már elfogadtam ezeket az érzéseket - elfogadtam, s ez már nem jóváhagyás vagy beletörődés ...

Elfogadtam. így aztán már többé nem nyomaszt, ha depressziós vagyok.

vagy nem vagyok dühös a dühömre,

vagy már nem bátortalanit el a bátortalanságom,

nem félek a félelmemtől,

s nem utasítom el magamtól az elutasítottsági érzésemet ...

Már békében tudok velük élni, mert rájöttem, hogy Isten ezeket is a javamra, hasznomra tudja fordítani ...

Jó ha megteszem ugyanezt életemnek néhány adottságával, amelyeket szeretnék megváltoztatni:

testem fogyatékosságaival ...

személyiségem kedvezőtlen tulajdonságaival ...

életem külső körülményeivel ...

múltam eseményeivel ...

azokkal, akikkel együttélek ...