Kitekintek az ablakon, varjak röpködnek a csupasz fák ágaira, olvad a hó, macskák játszanak egymással az utcán. Cinkék füttyögnek ezen a szombati, borús délutánon. Minden tökéletes, még a gondolatok is tovaszállnak. Nem akarok semmit, ebben a tökéletességben minden a helyén van. A csendet a szomszédok mocorgása töri meg, de a belső nyugalmat nem zavarja, hisz a kívülállás mentesít tőle. Mindenki végzi a saját dolgát, főzés, takarítás, vásárlás, szundítás. Ebben a játékban mindenki felvállalta a saját szerepét, tudva vagy tudatlanul.
Ha figyelmemet jobban szétszórom és kiterjesztem, a főbb mozgások belül tükröződnek, a folyók folyása, a szél fúvása, tengerek morajlása, mindent összeköt az együttérzés, a különböző anyagi megnyilvánulások egységet képeznek. Megváltoztatni bármit is? Értelmetlen.
Az agyban ez egy kellemes érzést vált ki, melyben egyértelművé válik mi is tulajdonképpen “Istennek országa”.
Ez az érzékelés egyelőre kevés ideig tart, viszont megtapasztalását mindenkinek csak ajánlani tudom. Különösen segít ebben az önbecsülés és mások, vagy akár az egész teremtés tisztelete.
A szemlélődés ha egy bizonyos fokú éberséggel párosul, megjelenik a kívülállás. Ellenkező esetben csak egy “üres” tűnődéssé válhat, álmodozássá, mely annak ellenére, hogy kellemes lehet, időben elvisz a múltba vagy a jövőbe, melyben nem történhet meg sem felismerés, és nem is tudatosul semmi.
Ezek a tapasztalatok és az olyan tulajdonságok, mint a kívülállás, szemlélődés, önbecsülés, egységérzet, finomszinten a Vishuddhi (torok) csakrához kapcsolódnak, mely főleg a torokrészt, a kommunikációt, érzékelést (ízlelés, szaglás, látás, hallás) ügyeli fel.
Mégis, mi az bennünk ami figyel? És mi az, ami elmenekül az előző kérdéstől?
10 perces elmélyüléssel lehet értelmet nyer néhány dolog, melyekről írtam. Kattints >>ide<<. Sok sikert!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése