Tagore: December

A 2010-es év véget ér, ezzel együtt az utolsó Tagore idézetekkel búcsúzom. Kellemes Ünnepeket és jó pihenést kívánok mindenkinek.

December 1
Biztosíthatlak benneteket arról, hogy a bennem élő gyermek még mindig eleven. Ne tévesszen meg benneteket ősz hajam. Természetesen kénytelen vagyok komoly kötelességeknek eleget tenni, hogy megfeleljek az érett korom iránti elvárásoknak. De ténykedéseim jobbik fele következetlen játékra hasonlít, amely a légüres semmiből sző fantázia-anyagot. Egyik-másik hasznosnak ítélt szolgálatom elismerése képpen embertársaimtól sokszor kaptam babérkoszorút. Ám életem minden napján érzem, ahogy természet-anya hajnali fényével megkoszorúz, ahogy szelíd illatos szellőjével megcsókol, s nem azért mert jelentős dolgot vittem véghez, hanem mert szeretem őt.


December 26
Ma Karácsony van. Körülbelül negyvenöten vagyunk vendégek, akik az Egyesült Államok különböző részeiből összejöttünk itt New Yorkban. Csodálatos a reggel, békével és napsütéssel tele. De hát hol marad a Karácsony szelleme az emberi szívekből? A férfiak és nők különösen bőséges lakomát fogyasztanak és különösen harsányan nevetnek. Vidámságukban azonban a leghalványabb nyoma sincs az örökkévalónak, hiányzik belőle az öröm tiszta derűje, a mély odaadás. Mennyire különbözik ez az otthoni nagy vallási ünnepeinktől! A nyugati emberek meggazdagodtak, de megölték életükben a költészetet.


December 28
Kabir, a középkori misztikus költő, aki számomra India egyik legzseniálisabb szelleme, ezekkel a sorokkal fejezi ki a szellemi igazság és a külsődleges vallás viszonyát:

Mocsárba süllyedt a gyöngyszem,
Mindenki keresi
Van, aki Keleten, van aki Nyugaton,
Vizekben és kövek között.
De a legkisebb szolga, Kabir
Tudja, mennyit ér,
Titkos ládikában tartja
Szíve rejtekén.

December 31
Barátaim ez minden, amit én, a haszontalan költők társaságának tagja el akartam mondani nektek. Emlékezzetek rá, hogy ti is felelősek vagytok érte, hogy az emberi szeretet egyetemes világa fennmaradjon. Nem akarok tanácsot osztogatni vagy magas pulpitusról szónokolni, csupán egy sarkot kérek a szívetekben, ahol barátként szólhatok hozzátok. Boldog lennék, ha beengednétek oda és olyannak ismernétek meg, mint aki arra törekszik, hogy Isten szeretet-álmát élje.