Tagore: November

Idézetek folytatása Tagore Indiai bölcsességek minden napra című válogatott művéből.

November 12
Az ember azt hihetné, hogy aki sikeresen elkülönül embertársaitól, valódi szabadságra teszt szert, minthogy minden kapcsolat másokkal szembeni kötelezettségeket jelent. Mi azonban tudjuk, hogy a szabadság - bámilyen paradox módon hangzik is - csak a kölcsönös viszonyok tökéletes rendezése folytán jön létre az emberek között. A legelszántabb individualisták, akik semmiféle kötelezettséget nem vállalnak, rosszul égő lámpához hasonlítanak, amely füstfátyolának homályában pislákol. Csak az szabadulhat meg az elszigetelt élet sötétjétől, akiben elég erő van, hogy fenntartsa a kölcsönös megértést és együttműködést. A szabadság diadalmenetének története az emberi kapcsolatok kiteljedésének a története.

November 18
Brahma gazdagsága határtalan és feltétlen kifejezést nyer a világ örök folyásában. A művészet eredete is ebben van. A világ összes teremtményei közül csupán az emberben vannak olyan vitális és mentális energiák, melyek messze túlmutatnak létszükségletein, és arra hajtják, hogy alkotó tevékenységbe fogjon. Amint maga Brahma úgy az ember is örömet lel a teremtményeiben, amelyek szükségtelenek a számára, így nem a máról holnapra való létét, hanem annak gazdagságát jelenítik meg. A hang, amelyik szólni és kiáltani tud elegendő a mindennapi életre, ám amelyik énekel, az már túlmutat rajta és ebben örömünket leljük. A művészet minden formájában az emberi élet gazdagságáról tanúskodik.

November 23
A bölcs Lao-ce azt mondta: “Akiben van erény, felelősséget érez, akiben nincs, az kívánságot”. Az a haladás, amelyet nem az emberben élő eszmény határoz meg, hanem külső ingerek, csupán a kívánságok végtelen sorát fogja kielégíteni. A civilizáció azonban, amely eszményeket követ, erőt ad nekünk arra, hogy örömmel viseljük a felelősségünket. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni, nem hihetjük azt, hogy minden régi szükségszerűen elavult és minden új nélkülözhetetlen... Ne azért szeressünk valamit, mert régi vagy modern, hanem mert maradandó emberi értéket képvisel.


November 29
Utazásaim közben az emberiség alapvető egységében mutatkozott meg előttem. Ezt az igazságot meg akartam őrizni Shantiniketánban álló iskolámban, hogy ápoljam a különféle történelmi és nemzeti tapasztalatok folytán egymástól elválasztott szívek közti megértést. Nagy segítségemre volt ebben a legeszményibb emberi igazság gondolata, amelyet Indiában a következő szavakkal fejeznek ki: “Csak az lát igazán, aki minden lényben önmagát pillantja meg”.