Tagore: Április

Szemelvények Tagore Indiai bölcsességek minden napra című válogatott művéből.

Április 7.
Főként erdő volt az a természetes környezet, melyre az árja bevándorlók találtak Indiában. Az erdő védelmet és táplálékot nyújt. A régi India erdőlakói ebben a környezetben valósították meg a világmindenséggel való harmonikus szellemi létet, és hangsúlyozták az igazság egységes szemléletét. A mindennel való eggyé váláson át törekedtek a lélek megvalósítására.

Április 15.
Isten meghagyta az emberi én szabadságát. Fizikai és szellemi valójában, ahol a természethez kötődik, az embernek el kell ismernie Isten feljebbvalóságát, ám személyében szabadon tagadhatja őt. Oda Isten nem királyként érkezik, hanem vendégként, így várnia kell a bebocsátásra. Isten megszűntette uralmát az emberi én felett, mert ott a szeretetünkért folyamodik. Fegyveres csapatait - a természeti törvényeket - kapun kívül hagyja, csupán szeretetének követe, a szépség nyer bebocsátást.

Április 17.
Mi, felnőttek gondolatban folytonosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket el kell intéznünk vagy be kell szereznünk, így hát a körülöttünk történő események - mint például a madarak énekével kísért napkezdet - nem hagynak bennünk mély benyomást. Nem hagyjuk, hogy hassanak ránk, hiszen a szellemünk már csordultig telt. Meg sem érint bennünket az a leckefolyam, mely szakadatlanul árad a természet szívéből. Csak a számunkra hasznosat szemelgetjük ki belőle, a többit pedig, mint nem kívánt dolgot, visszautasítjuk, mert állandóan a sikerhez vezető legrövidebb utat keresgéljük. A gyermekek nem ismernek ilyen kitérőket. Számukra minden dolog, minden esemény új, melyet önfeledten nyitott szellemmel fogadnak be.


Április 21.
Olykor még az önzés is rászorítja az embert arra, hogy feladjon bizonyos dolgokat. Az önző ember azonban ezt csak kényszer alatt teszi. Olyan ez, mint amikor éretlenül szedjük le a gyümölcsöt. Le kell tépnünk a fáról, melynek közben megsértjük az ágát. Aki azonban szeret, örömmel ad, mint ahogy a fa érett gyümölcsét átengedi nekünk. A tulajdonnak önző vágyaink nehézségi ereje kölcsönöz súlyt, mintha lényünk része lenne, második bőrünk; mintha véreznénk, ha leválna rólunk. Ha azonban szeretet tölt el bennünket, tulajdonunk elveszíti súlyát, s ha megválunk tőlük, az minden egyéb, csak nem veszteség, abban beteljesülést találunk.

Április 27.
A szépség az igazság derűs mosolya, amidőn önnön képét tökéletes tükörben pillantja meg.

Április 28.
Létünk végső célja, hogy megértsük, a szépség maga az igazság, és az igazság szépség. Szeretetben kell megismernünk az egész világot, hiszen a szeretet szüli, ő tartja, és ő veszi újra ölébe a világot.