Bizonyára nem csak nekem tűnik fel az, hogy milyen gyorsan telik az idő. Elég visszatekinteni picikét a múltba, most volt Pünkösd, Húsvét, Szilveszter és máris átléptünk az év második felébe. De mily kellemes emlékek fűznek engem Marosvásárhelyhez, a tavaly nyár óta szívemben hordom az első komolyabb nyilvános sahaj megmozdulást amin jelen voltam, és már feszengett bennem a vágy arra, hogy ismét részt vehessek a városnapokon, legyen újból együtt a tavalyi csapat, áramoljon a szeretet, és adjuk önmagunkat, azt akik valójában vagyunk, a teljes személyiségünket önmegvalósulás adás formájában.
A XIII. Marosvásárhelyi Napok egy többnapos rendezvény volt, számos kulturális programot biztosított az érdeklődők számára, jazz fesztivál, néptánc, szabadtéri koncertek a várban, polgármesteri, elnöki köszöntő, játékok és ehhez hasonlók történtek, természetesen illatozott a környék a frissen sült kürtőskalácsoktól, zsiványpecsenyétől, miccstől, estére pedig szokás szerint a sörkertek mind megteltek és akadt nagy dínom-dánom akárcsak a mesében...
De a mesének nincs vége, hiszen csak most kezdődik el. Amíg a lakosság apraja-nagyja mulatozott vagy épp bemelegített a mulatozásra, egy maréknyi ember valami mással próbálkozott, elővették Isten palettáját és igyekeztek más hangulatot festeni másféle embereknek, akik érdeklődtek a művészet vagy a spiritualitás iránt.
Szombat délelőtt érkeztünk ketten Bucival Kolozsvárról és oly kellemes volt újból látni és megölelni a vásárhelyieket, a meggyesieket, segesváriakat, régenieket, és mily meglepetés volt Szentgyörgy és Beszterce jelenléte Bea és Mihai személyében. A vásárhelyiek már szépen elkészítették a képgaléria egyik sarkában a sahaja jóga bemutatásához szükséges kellékeket: Shri Mataji fényképe, gyertya, füstölő, virágok, nagy finomrendszer ábra, néhány szék az emberek számára. Hihetetlen milyen lágyan, gördülékenyen, fékezés nélkül tudtunk egymással kommunikálni, cselekedni, teljes összhangban voltunk, egy húron pendültünk.
Néhány ember kíváncsiságból becsöppent a képgalériába, így pedig minket sem téveszthettek szem elől. Egy idősebb néni távolabbról elkezdte figyelni Shri Mataji fényképét, mondtam jöjjön közelebb próbáljon ki valamit, hát hogy nem mert fáradt, de hát épp ezért, hisz pihentető a hatása. Na jó, lássuk, és elkezdtünk meditálni, de nagyon mélyen, már az elején oly hűvös volt minden, a szeretet annyira előtört, oly erősen, hogy a gondolatnélküli állapot és a belső nyugalom teljes mértékben megalapozódott és a néni könnyei elkezdtek folyni, ilyen örömkönnyeket ritkán lát az ember és az, ami ezt kihozza, az a Valami, az Isteni Szeretet hatalmassága. Abban az állapotban mondhatni nagymamámnak tekintettem a nénikét, képtelenség volt másképp érezni, ez épp olyan volt mintha már ezer éve ismernénk egymást.
Többféle ember fordult meg a részünkön, egyesek felmelegítettek, mások lehűtöttek, nagyon jó volt érezni amint az emberek saját lényükkel azonosulnak, ártatlanok és őszinték lesznek magukkal szemben, ahogy átadtuk Shri Mataji szeretetét és érezték azt, hogy az a Valami működik, nem csak filozófia, nem egy könyvből szerzett áltudás, hanem valóban egy élő dolog, finom kis bizsergés az ujjbegyek és a tenyér felületén, nyugalom, szeretet, kiteljesedés. Mindez a sahaj meditáció hatása, az élet igazi íze. Próbáld ki te is, légy ismét gyermek, játssz a jelenben, itt és most.
A sahaj nyár szépen alakul, ezen hétvégék nagyon felemelőek, a vibrációk szépen cserélődnek, mozognak, áramlanak, formálódnak. Ezen hétvégén a Régeni Napokkal folytatjuk utunk a csendesség felé vagy inkább a mozgalmas banzáj felé, hát buli lesz, érezd te is a frissülést, emlékszel még?
"Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel
Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell"
Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése