Szíverősítő dal

/ győzelem a démonok felett /

A következő szanszkrit ének, az Ai Giri Nandini, egy inidiai szent versének megzenésítése. A szentet Adi Shanakaracharya-nak hívták és e versét Durga dévihez, az indiai mitológia egyik harcos istennőjéhez írta, aki győzelmet aratott az egyik legádázabb démonfőnök felett. Az istennő tigris hátán jelent meg és számos karjában különféle fegyvert forgatott mesteri szinten.

Ezt a démont Mahishasurának hívták és biza őt még az istenek sem tudták legyőzni. Ezért kénytelenek voltak a dévihez esedezni segítségül.

Ai Giri Nandini

Ez mind mitológia és egy szép mese, de valójában mik is a démonok?
Mik is a démoni erők, amitől akár hátunkon elkezd futkosni a hideg?

Na ez az, általában a félelemtől futkos a hátunkon a hideg, és néha mint a macskáknak, feláll a hátunkon a szőr. Veled megesett-e már?

Persze a démoni erők megjelenhetnek a mi világunkban is, mondjuk egy diktátor szerepében, vagy egy utálatos személyben, de lehet akár egy hamis guru vagy egy képmutató személyében is, foglalkozástól függetlenül.

Ezek alacsonyabb rezgésszintről ismerhetők fel, mondjuk akkor, ha meleget érzünk a tenyerünkben, vagy akár valamelyik csakrában.

De ha finomabb szinten boncolgatjuk a témát, akkor mindaz ami letérít a szeretet érzésétől vagy akár az istenivel való egység érzetétől, azt mind lehetne 1-1 démoni erőnek tekinteni.
Az a személy pedig, aki az egységérzet és a béke elsajátítását osztja meg másokkal, tekinthetnénk akár isteninek (szentnek).

Én személy szerint nem kedvelek harcolni, és az utóbbi időben nem lépek fel senki ellen. A problémák okai bennünk vannak.
Általában a harc, legyen az akár a legjobb és legnemesebb célért, fenntartja a kettősséget. A jót és a rosszat.  

Adi Shankaracharya 

Az advaita védantát hírdette, mely túlmutatott a kettősségen. Még a mester és tanítvány fogalmán is! Ő az Egyet látta mindenben. Az Egyetlent. Az Egyetlen megnyilvánulását, a Paramatmát. És úgy érzem, hogy körülötte a mitológiai alakok megelevenedtek és teljes mértékben védelmükbe vették, a legkisebb erőfeszítés megtétele nélkül. Mondhatni beleolvadt a tiszta tudatba, a rezgések forrásába.

Assziszi Szent Ferenc jut még hirtelen eszembe, aki megvilágosodása után a szívével látott, és nem az elméjével.  A szépet fedezte fel mindenben.
Szerinted ez mit jelentett? Hogyan láthatott ő a szívével? Vajon milyen érzés lehet, éreztél már hasonlót?

A hétvégén, amennyiben teheted, meditálj a szívcsakrán (akár a fenti videóra).

Kívánok bátorságot, hitet, szeretetet és félelem nélküliséget az életedbe.

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)