Minden élet és Minden, ami nincsen

◑ az örök körforgás, a samsara ◐

Középiskolás koromban nagyon foglalkoztatott az idő és az elmúlás fogalma, a filozófia, a merengés és a zenében is valami mélyebb stílusokat keresgéltem és kedveltem.
A rockosabb műfajban a dark rock, goth, doom metal volt a kedvencem, amit néha elektrós - new ages elszálltabb stílussal ellensúlyoztam. Ám, ezek mind-mind a hangulatomat befolyásolták és a zene hallgatása akkoriban már függőseget is okozott. Ezt a szindrómát úgy is nevezhetnénk, hogy a "zenébe való menekülés".

A reggeli rutin

Reggelente felkelés után 3 fő tevékenységem van:

meditáció
gyümölcs turmix vagy préselt zöldség-gyümölcs lé ivás
tornázás vagy / és tai chi

Az egyik reggel a harmadik pontnál tartottam, már elég emelkedett állapotban voltam a meditáció és az almás-banános turmix után, és mégis valami azt súgta, hogy háttérzenének pattintsam be Ákos - Karcolatok című albumát. Ekkor hirtelen a gondolataim időutazást tesznek gyerekkoromba és a nagybátyám jut eszembe, aki ezelőtt több mint 20 éve műsoros kazettán hallgatta ezt az albumot, melyből anno csupán annyit jegyeztem meg, hogy Hello, hello. Akkor nekem ez a műfaj nem tetszett, nem volt elég mély.

Az első hangok után az időutazás véget ér és visszahoz a jelenbe. Most, mai füllel hallgatva, szerintem egy fantasztikus albumról van szó és ráadásul elég kiegyensúlyozott. Miközben tornázok és mozgatom magam, 1-1 dallam átfut a lényemen, majd pedig a 2 rockosabb dal dinamizál: a Menekülj és a Minden élet.

Minden élet

vége halál. Ennyi jött le a refrénből...

a mai napig.

Amíg figyelmesebb nem lettem a lényegre, az üzenetre, melynek következtében egy érdekes felismerésben volt részem.

Látod, felébreszt a Nap, áttör minden felhőt,
Leleplezi minden titkodat,
Ágyadból kiűz és érzed odakint
A fákra jéghideg szél tapad
Itt van hát a reggel, a tenger dobta partra
Mint az örökkévalóság kezdetét,
Szárnyat bont a fény és elvakulva kérded
Vajon lesz-e holnap reggel és Te leszel-e még?

Tudod, hogy
Minden
Élet
Vége
Halál.

A templom csöndje szétszakad, megszólal egy dallam,
Énekel a kegyelem ígérete
De könyörtelen a reggel, az ember szólni sem mer
Nő a kimondatlan szavak tengere
Aztán hirtelen múlik a félelem
Megérted: így kell lennie
Nem vagy egyedül, régóta követ
Az árnyékod: halálod hírnöke.

Tudod, hogy
Minden
Élet
Vége
Halál.

Tudod, hogy
Minden
Ami nincsen
Még
Életre vár.

Hit, remény, szeretet

Egy virágmag miután kibújik a földből, elkezd nőni a szára, megjelennek a levelei, szépen fejlődik, és egyszer csak kibontakozik virága teljes pompájában és illatában. Majd elhervad és száraz kóróként visszatér az anyaföldbe. Mi is megszületünk, leéljük az életünket, majd továbbállunk. Ezt mindenki felismeri és el is fogadja, meggyőződéssé, hitté alakul. Tehát Te is tudod, hogy minden élet vége halál.

De, ennek a fordítottja is ugyanúgy érvényes. A zen mesterek tudták, hogy az idő, a jelen pillanat nemcsak a múltba folyik állandóan, hanem az valahonnan ered, a jövőből jön és a Most-ban éljük. Valahonnan, valami ismeretlenből pereg le állandóan, akárcsak egy végtelen homokóra szemcséi. Minden szemcse egy parányi pillanatrészecske. Ha netán kétségbeesnél, gondolj a Nagy Homokórára, ez adja a reményt, az újat, a megújulást, a meg nem nyilvánult megnyilvánulását és a születést. Így Te is tudod, hogy minden, ami nincsen, még életre vár.

Biztos vagyok benne, hogy sokmindenen keresztül mentél már, kellemes és kellemetlen élményeken egyaránt, melyek a jelen érzéseidet, világképedet, felfogásodat és hitrendszeredet kialakították. És abban is biztos vagyok, hogy él benned a remény, a vágy arra, hogy a holnapi nap még kellemesebben teljen, mint a mai. Azt tapasztaltam, hogy a szeretetben ez a 2 dolog felolvad, úgy a múlthoz rögzött hit, mint a jövőbe vetett remény. Ez pedig a jelen pillanat, a most, ami ebben a másodpercben történik, a Te történeted egy része.
Ahogy lélegzel, ez az Élet, a lét, a jelenlét.
Ebben áramlik a szeretet, ebben szünik meg a körforgás,
a világ kettőssége,
az élet-halál,
az elképzelés-ragaszkodás.

Biztosíts teret

A zen egyik lényeges jellemzője az egyszerűség és a tér biztosítása.
Hagyj teret, légy üres.

Az a pohár, mely már tele van, egyebet nem fogad be magába. Lehet, hogy nem is kell befogadjon többet, vagy mégis?
A szeretet áramlik, akárcsak a víz. Az nem áll egy helyben.
Ahogy az álló víz megposhad, úgy az álló szeretet sem más, mint ragaszkodás.

Úgy érzem mindenkinek megvan a célja az életben, Neked is, Nekem is. Hogy épp mivel foglalkozol az lehet nem is annyira lényeges, mint az, hogyan végzed.
Benne vagy a folyamatban, a flowban, vagy nem.
Szívesen végzed vagy nem.
Nagyon fontos, ha önmagadban biztosítasz teret, például egy gondolatmentes tudatállapotot, melyben a szeretet elkezd áramolni és akkor vedd szemügyre az életedet, mit, hogyan, miért végzel. Miként élsz.

Tulajdonképpen a virág szerepe sokkal több annál, mint a kibújás és az elhervadás.
Nedved szív el és nedvet párologtat, nedved biztosít a bogaraknak, fotoszintetizál, nektárt ad a méheknek, pillangóknak, illatozik, gyönyörködtet, mintha kommunikálna.
Ha van elég tere, akkor eléri célját.

Hiszem, hogy az emberek esetében a teret a saját lényükben kell megvalósítaniuk ahhoz, hogy kiteljesedjenek.

A mi családi életünkben változás vette kezdetét, hisz teret biztosítottunk egy új életnek, egy olyas valaminek, ami nem volt, de életre várt. És most él, és mozog, és lélegzik, és eszik, és sír és létezik. Ő Jázmin, a kislányunk. És úgy érzem, számára is az egyik legfontosabb dolog a tér, a gondoskodás, melyet egyelőre nekünk kell biztosítanunk számára :-)
ám mindezt, önmagunkban teremtettük meg előbb.

Kérlek, próbáld ki Te is,
csupán biztosíts teret önmagadnak az események áradatában,
hagyd azokat megtörténni és figyeld meg, mi változik benned,
mit érzékelsz.
Most?
Igen. Már ebben a pillanatban.
A csendben.
Szakítsd meg a körforgást.

A tegnap egy mítosz, a holnap csupán illúzió.

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...