Isztria - 1. rész

Időben most ismét visszaugrunk a múltba, néhány bejegyzés erejéig Horvátország Isztria félszigetéről fogok beszámolni.

Cabella és Velence után a következő főhadiszállás Lovran volt, mely az isztriai félsziget észak-keleti csücskében helyezkedik el. Azért esett a választásunk Lovranra, mert innen aránylag a régió fontosabbnak tartott részeit meg lehet tekinteni, be lehet autókázni.

Lovran

Isztria keleti partja tele van üdülőközpontokkal: Opatija, Ika, Lovran, Rabac... és számos egyéb település, az emberek itt főleg a nyári turizmusból és a halászatból élnek.

Építészete olaszos, meditterán jellegű, keskeny utcák, sétányok jellemzőek rá. Az utak szélén gyakran látni pálmafákat, fügefákat, kertészettel viszont nagyon kevesen foglalkoznak. Talán mert sziklás a vidék és kevesebb a termőföldjük.
Nagyon tetszett a tengerpart melletti sétány, Timit is és engem is Genovára emlékeztetett vissza.

Tengerpartja kavicsos, úszni bátran lehet benne, nincsenek tengeri sünök.

 

Plitvicei tavak

Az tetszik Horvátországban, hogy számos nemzeti parkkal rendelkezik, és azokkal környezettudatosan bánnak, Romániával ellentétben.

A Plitvicei tavak egy csodaszép park, melyben órákat, vagy akár napokat is lehet barangolni, hisz több túraútvonal létezik. Mi sajnos csak délután érkeztünk meg az időjárás miatt, így a nap hátból világította meg a tájat. Ezért is ajánlanám inkább a reggeli órákat, főleg ha fényképezni szeretnél. Az idei szárazság rányomta bélyegét a vízesések hozamára.

Brsec

Az egyik nap elhatároztuk, hogy Pula felé vesszük az irányt. Az útvonal fele a tengerpart mellett halad, egyszer csak egy kiugró magas sziklarészen megpillantottam egy kis templomot. Ezt meg kell nézzük.
A település neve Brsec, egy falvacska, ahonnan ki kellett gyalogolni a szárazföld végéig, mely egy magas sziklaként ér véget a tenger partján. Itt rá is találtunk a templomocskára, a környéken sehol semmi, csak ez a kis magányos épület. Innen nagyon szép a kilátás.

Pula

Aránylag nagyváros, parkolóhelyet nehezen kap az ember. Sokat nem időztünk a városban, megtekintettük a kolosszeumot, körbejártuk a múzeumot, majd részt vettünk egy hajókiránduláson, mely a Brijuni szigeteket járta körbe. Az egyik szigeten a társaságból heten kiszálltunk csobbanni, majd egy motorcsónakkal vittek vissza Pulába.

Plomin

Útközben Lovran felé ránksötétedett, Timi viszont kiváncsi volt Plominra (menet megtetszett neki), ígyhát megálltunk. Nekem elég kísértetiesnek tűnt, elhagyatott házak, félig lebontott falak, furcsa lámpafények, szeles-huzatos sikátorok, szemelkélő eső, melyek régi, félelmetes számítógépes játékok hangulatát idézték fel bennem.
Az egyik megbomlott fal ablakából egy fabábu tekint le, másikban egy vörös kezet látni, szóval szellemes teremtmények lehetnek a plominiak.