Csukd be a szemed és a tenyereddel takard le. Ezzel egyidejűleg hüvelykujjaddal zárt be füledet. Hallgasd légzésed hangját néhány percig...
A szemed maradjon csukva, gyengéden helyezd mellkasodra kezedet. Hallgasd a körülötted lévő hangokat...
némelyek hangosabbak, mások halkabbak ...
távolból jövők vagy közeliek...
Gyakran megfigyelheted, hogy valami először egyetlen hangnak tűnik, de valójában sok hang keveréke...
Most pedig az összes hangot hallgasd, nem elválasztva, külön-külön, hanem formálódva, alakulva, együtt, ahogy hatalmas szimfóniaként megtöltik a világegyetemet...
A hangokra való figyelés legalább olyan gyümölcsöző lehet Isten-keresésedben, mint egy folyó nézése.
Ha kedved van hozzá, imádsággá, áhítattá is alakíthatod ezt a gyakorlatot, ha elképzeled, hogy füledet kölcsönadod Istennek, hogy bár neki nincs füle, mégis hallhassa azt a harmóniát, amelyet a teremtéssel alkot.
Merülj el abban a gondolatban, hogy Isten füleden keresztül hallgatja a harmóniát...
Majd nyisd ki a szemed, és gondolj arra, hogy Isten a te szemeddel látja az általa alkotott világ szépségét...
Részlet Anthony de Mello - Forrás fakad című művéből.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése