/ A falusi ember és a 75 kimonó /
Ez a történet egy Itchiku nevű emberről szól, akit nagyon fiatalon háborúba küldtek. Mivel nem voltak háborús tapasztalatai nagyon hamar elfogták és fogolytáborba került. A foglyoknak keményen kellett dolgozniuk a nagyon hideg és szeles éghajlaton. Sokan megbetegedtek és meghaltak. Itchiku minden este imádkozott Istenhez, adjon neki erőt, hogy túlélhesse a következő napot. Csodálatos módon átvészelte a hideget és túlélte azokat a betegségeket, amibe a bajtársai belepusztultak.
Itchikunak mindig az otthonán járt az esze. A faluja egy hegy lábánál feküdt, melyet örök hó borított. Kelmefestő volt és nagyon szerette a munkáját. Mindig a tökéletesedésre törekedett munkájában. Egyszer egy múzeumban látott egy selyemdarabot, melynek tökéletes festése nagy benyomást tett rá. Senki nem tudta azonban elmondani neki e selyem festése technikáját. Még tapasztalt mestere sem volt képes rá. Azt mondta Itchikunak ne gondolkozzon ezen, csak élvezze a selyem szépségét.
Egy napon Itchiku szüntelenül csak a hazájára, az otthonára, a családjára és a barátaira gondolt. Nagyon elszomorodott, hiszen lehet, hogy többé sosem látja viszont őket. Nagy alázattal kérte Istent, vegye el a bánatát. Itchiku hirtelen nagy örömet érzett a szívében. Nem maradt hely a szomorú gondolatok számára és sokkal könnyebben ment a munka.
Itchikunak mindig az otthonán járt az esze. A faluja egy hegy lábánál feküdt, melyet örök hó borított. Kelmefestő volt és nagyon szerette a munkáját. Mindig a tökéletesedésre törekedett munkájában. Egyszer egy múzeumban látott egy selyemdarabot, melynek tökéletes festése nagy benyomást tett rá. Senki nem tudta azonban elmondani neki e selyem festése technikáját. Még tapasztalt mestere sem volt képes rá. Azt mondta Itchikunak ne gondolkozzon ezen, csak élvezze a selyem szépségét.
Egy napon Itchiku szüntelenül csak a hazájára, az otthonára, a családjára és a barátaira gondolt. Nagyon elszomorodott, hiszen lehet, hogy többé sosem látja viszont őket. Nagy alázattal kérte Istent, vegye el a bánatát. Itchiku hirtelen nagy örömet érzett a szívében. Nem maradt hely a szomorú gondolatok számára és sokkal könnyebben ment a munka.
 |
| kimono |
Itchiku Kubota hálából megfogadta Istennek, hogy 75 kimonót fog megfesteni a legtökéletesebb technikával, ha vissza tud térni hazájába. Két héttel később megszökött a fogolytáborból. Jó emberek segítségével néhány hónap múlva újra a falujában volt, a Fujijama hegyek lábánál. Nagyon jól tudta kinek köszönheti megmenekülését és emlékezett ígéretére. Hogy betarthassa ezt az ígéretet szüksége volt pénzre, így rögtön munkához látott. Úgy gondolta, hogy a következő öt évben el tudja sajátítani a tökéletes festési technikát.
Tíz év telt el míg Itchiku elkezdett az első kimonóján dolgozni. Hogy valami szép témára és mintára leljen, Itchiku sokat üldögélt a természetben, meditált és szemlélte a tájat. Innen jövő benyomásait jelenítette meg a kimonókon. Minden nagyon dinamikusan kezdett működni és így csak további egy évre volt szüksége arra, hogy befejezze első kimonóját.
Tíz év telt el míg Itchiku elkezdett az első kimonóján dolgozni. Hogy valami szép témára és mintára leljen, Itchiku sokat üldögélt a természetben, meditált és szemlélte a tájat. Innen jövő benyomásait jelenítette meg a kimonókon. Minden nagyon dinamikusan kezdett működni és így csak további egy évre volt szüksége arra, hogy befejezze első kimonóját.
 |
| Kubota kimonók |
Miután befejezett 43 kimonót, egy barátja azt mondta neki, ossza meg más emberekkel is a fogadalmát. Minden kimonó a legfinomabb selyemből készült és mestermű volt. Mindegyik a kézművesség remekét képviselte. Az egyes kimonókon lévő motívumok egy nagy puzzle részét képezték. A kimonók együttesen egy gyönyörű, nagy festményt jelenítettek meg. Itchiku beleegyezett, hogy világszerte kiállítsák a kimonóit, hogy az emberek értesüljenek Istennek tett fogadalmáról.
Immár a történet végére érünk. Itchiku Kubota most 73 éves és még mindíg festi azokat a kimonókat, melyeket Istennek ígért. Festési technikáját Tsujigahana-nak nevezik és ez egy igaz történet.
Néhány kanadai sahaja jógi meglátogatta Itchiku kiállítását. Olyan erősek voltak ott a vibrációk, hogy szerettek volna többet tudni a művészről. Vettek egy kiállítási katalógust, melyben szerepeltek a kimonókról készült képek és felajánlották Shri Matajinak. Amikor Shri Mataji megnézte ezt mondta:
"Ó, ez Itchiku Kubota. Ismerem őt. Kaptam tőle egy kimonót."
Részlet a Divine Cool Breeze 1996. júniusi számából
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése