A szív

Részlet Anthony de Mello - Forrás Fakad című művéből.

A szív

Elképzelem, ahogy éjjel belépek egy templomba, hogy az Oltáriszentséget imádjam ...
Csak az oltáron lévő gyertyák adnak némi fényt ...
Tekintetemet az ostyára függesztem, amely fehéren és élesen elválik a sötétségtől ...

Az ostya mágnesként vonzza tekintetemet és lényemet magához, a Központhoz ...
Életem nagy részében a külsőre, a felszínre figyelek, de itt most a dolgok, lényem és világ lényegére ...

Miközben az ostyát nézem, teljesen elborít a csend ...
Minden gondolat elhalkul bennem, elhalványodik ...
Olyan, mintha az ostya csendje testembe ivódna, és onnan az egész templomot átjárná ...
így bennem és körülöttem is minden elcsendesedik.

Ahogy így szemlélődöm, az oslya fénysugarakat bocsát ki, amelyek átjárják testemet ...
Hálásan köszönöm, mert tudom, hogy ezek a sugarak elárasztván értelmemet és tudatomat megtisztítanak majd minden én-központúságtól, ferdeségtől, mohóságtól, kapzsiságtól és félelemtől ...

S bár a templom sötétségét semmi sem oszlatja el, a szívemben lakó sötétséget valami elűzi, én pedig teljesen átlátszóvá válok ...
A sugarak valamilyen szent energiával itatják át testemet, lelkemet pedig megerősítik, így szembe merek nézni az élet kihívásaival ...

Ez az energia aztán tűzbe borít, megtisztítja szivemet a gyűlölettől, a keserűségtől és a nehezteléstől ...
erőt ad a szeretetre ...

Ezért lelkesen át is adom magam ennek az életet adó Napnak, amely a sötét és csendes templom közepéből világit felém ...