Aztán kezdett lassan beállni más rendszer, az új, saját előnyeivel és hátrányaival, beindult a média és lassan-lassan kezdtünk felzárkózni nyugathoz, a kommunista egyféléből, "egyenlőségből" a demokrata többszínüséghez. 2000 után Romániában érezni lehetett a változást, a városok elkezdtek fejlődni, más alakot ölteni, beindult a mozgás. Ugyanekkor kezdett el a materializmus is nagyobb méreteket ölteni, hisz látszólag "pénzért már mindent megkap az ember", így alakult ki az új felfogás és érezni lehetett azt, hogy a pénz sokmindennek a mozgatórugója. Nemcsak a megélhetéshez kell, hanem különböző célok elérését is szolgálja, ígyhát lehetett dolgozni, túlórázni szépen egy kellemesebb illuzorikus (közel)jövő eléréséért. Ilyen módon fordult el sokmindenki önmagától, a jelen érzete így fásult el egy ködös jövőbeli képpé, az autó és lakásszerzés jelentette a mindent, a boldogságot. Ez a cél, amit el kell érni. Hát épp ezt a rutinos, ingoványos elképzelést bolygatta meg kicsikét a gazdasági válság, ami arra késztette az embereket, hogy utánanézzenek mennyire hamis a pénz ideológiája, a pénzbe vetett hit és remény, hisz a világon forgó pénznek több mint a fele nem is létezik csak számként X, Y bankszámlán. Vagyis ez a pénz virtuális világa.
Ha picikét képesek lennénk eltávolodni az egésztől és kívülállóként tekinteni az egész gazdasági játszmára talán könnyebben lehetne venni az egészet, az egész életet. Az idő gyorsan telik és egyre kevesebb a szabadidő, az amit saját magunkra fordítunk, ami erőt ad és nem merít ki, hanem éppenséggel feltölt és egyensúlyba hoz. A régi rendszerben mindenre jutott idő, igaz sokminden hiányzott (TV adók, autó, Internet, bulik), de az egyensúlyt magunkban kell meglelnünk a jelenben, ebben az új rendszerben, amiben szinte mindenünk megvan amire egykor áhítoztunk, de mintha az a megkönnyebbülés, szabadság hiányozna, amit egykor közülünk egyesek átéltek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése