Tusványos

Kolozsvár. Péntek délután. Munkának vége. Slusszkulcs elő, hálózsák, sátor, ruhák már a csomagtartóban, irány Tusnádfürdő. Az út kanyargós, izzasztó meleg, a konstans 120 kmh-t nem lehet tartani, egy félórás megálló Medgyesen, süti, tea, Buci és Diana csatlakoznak. Egy jó kis zuhé és frissül a levegő. Segesvár, Norbi és Horia személyében felzárkózik az ifjúság is. Az autó teljesen megpakolva, a sahaj feeling kezd megalapozódni, finomulni, puhulni, az út tiszta, besötétedik majd Kovászna megyében véletlenül egy Bruce Dickinson cd került a lejátszóba, semmi gond, oldódjanak a kondíciók, Szentgyörgy amúgy sincs már messze, az éjszakát pedig ott töltjük.

Bea és Zsuzsa nagy örömmel és lelkesedéssel vártak minket, biztosítottak számunkra szállást, finom vacsorát és másnap reggelit. Olyan jóleső érzés volt újból otthon érezni magam egy olyan lakásban, ahol eddig még életemben nem jártam. Nemhiába mondják azt, hogy a nő egyik szerepe egy családban az, hogy megteremtse az otthonias légkört, hát ezt és a vendégszeretetet nagyon éreztem Zsuzsáéknál, kellemes vibrációk fogadtak bennünket és ehhez nagyon nyíltan hozzájárult Zsuzsa léánya, Janka is.

Természetesen azt terveztük, hogy szombat reggel 10 körül már Tusnádfürdőn leszünk, csakhát a jelent élvezni kell, így sahaj módon kitolódott az egész menetel délre. Érkezéskor előbukkantak az elvárások, belehuppantunk a mentál illúziójába, nem kaptunk sátorhelyet, a csíki csapat 30 km távlatból többet késik mint egyesek Kolozsvárról, ráadásul alvó sátrat sem hoznak magukkal, semmi sem halad terv szerint, na ez a nap meredeken indul sahaj tevékenység szempontjából. Nincs mit tenni, lepakoltuk az összes cuccunkat egy fa tövébe az út mellé, majd felmértük a terepet, körülnéztünk, aztán a fiatalok leléceltünk kávézni egy szép kis tóparti vendéglőbe. Épp befejeztük a fogyasztást, szétnéztem a teraszon, Orbán Viktor akkor lépett le, Băsescu más politikusokkal üldögélt egy asztalnál, hát a nyári szabadegyetem politikai képviselete is megszomjazik egy kiadós beszéd és vita után.

Közben megérkezett a csíki közösség dinamikus része Huba és Zita képviseletében. Hát ezt a meglepetést, annyira sugároztak, hogy minden kétely, akadály, furfangos gondolat tovaszállt, mintha a semmiből előkerült volna a terülj-terülj asztalkám, egy finomrendszer ábra, szórólapok, füstölők, virágok, no hát akkor előhalásztam Anyánk tablóképét is, így már könnyebben a kedvére járhattunk. Ekkor kezdődött el számunkra a nap, az önmegvalósulást át lehet adni, nyíltan lehet beszélni a szeretetről, a belső békéről, a vibrációkról, az élet zamatáról. Ismét akadtak érdekes emberek, már-már mondhatni ember típusok, az okoskodó poénkodó, az óvakodó, a nyílt és befogadó, a visszataszító, a komolytalan, az elméletet tudó de gyakorlat nem kell típusú, attól függetlenül, hogy józanok vagy részegek.

Éberség : Tusványos 2009 - önmegvalósulás adás

Két hatalmas meglepetése volt a napnak. Buci leakasztott több fiatal csoportot, az egyikben legalább 6-7 részeg fickó volt, teljesen "megáztak", csupasz felsőtestükön még a szívükre ragasztották a Becks-es sörösüvegekről a címkéket, szóval nem vicceltek, az egyik közülük le is szeretett volna ülni az egyik halász-székre, de első alkalommal nem sikerült, hisz melléült, aztán elkezdtek poénkodni, hogy na mi lesz, mit kell csinálni, kell érezni valamit, nagy röhögések, mi pedig másik oldalról próbáltuk finomszinten egyensúlyozni az egész helyzetet, de az öröm akárhogy is vesszük nagy volt mindkét csoport részéről, aztán elkezdtődött a vibrációk folyása, a bizsergést elkezdték érezni a tenyerükben a karjukban, egyesek még a lábukban is.

Aztán elkezdték hangosan kiabálni:
- Hú, az egész karomban érzem b..d meg! Nem hiszem el! Teljesen kijózanodtam!

Erre már mi sem bírtuk sokáig feltörő kacaj nélkül. Hát ez nagyon felemelő érzés volt, sajnos erről nem készült kép, Buci nagyon érti a dolgát, a sahaja jóga gyakorlati részét, az életet. Minden esetre elismerő tisztelettel és örömmel távoztak.
Másik meglepetést pedig egy helybéli (tusnádi) család jelentette, mindannyian megkapták az önmegvalósulást, a legkisebbik családtag, ha jól emlékszem Boglárkának hívják, olyan erősen nyílt meg, hogy olyat életemben nem tapasztaltam eddig, akkora szeretet szabadult fel, hogy csak figyeltük, néztük, szívünk ugrott ki a helyéről, mindazt amit átérzett tükröződött bennünk is, nagyon de nagyon intenzíven, fantasztikus érzés volt. Ezek voltak a csoportos átélések. Közülünk meg akik nem beszéltek magyarul nagyon ügyesen segítettek és a háttérből fenntartottak minket.

Személyes tapasztalat is volt, nem sikerült minden érdeklődőnek megadni az önmegvalósulást, ha egyszer nincs vágy, nincs őszinteség, nem tud megbocsátani, nem jön össze.. talán majd máskor. Ellenben fantasztikus volt az egyik munkatársammal, Bratival, találkozni és picikét meditálni, elbeszélgetni erről a bizsergésről, a természetről, vagy akár egy dohányzó, de nagyon erős vágyú környezetvédővel, Vizauer Csabával, nagyszerűt meditálni, akár nyitott szemmel is, egy csíki bácsival pedig olyan szintre jutottunk, hogy az egész agyunkat, testünket, az összes sejtünket bevonta a vibráció, ilyenkor nagyon felemelő az egymás valódi érzete, az, hogy együtt lüktetünk, eggyé válunk. Erre csak az együttérzés és a szeretet képes, az elme aktivitása, a gondolatok, az akarás távol állnak ettől.

Az éjszaka kevés részét és másnap délelőttöt Csíkszeredán töltöttük Hubáéknál, csatlakozott hozzánk Isti is Szentgyörgyről. Hát ez egy másik hely, ahol aztán még otthonosabban érzem magam az otthonosnál. Olyan finomak a vibrációk, annyira kellemes, olyan szellős minden.

Az előző nap ajándéka, tapasztalata, vibrációk még csak akkor kezdtek el érlelődni, nem tudtuk fel sem fogni mi történt, és még talán ebben a pillanatban sem tudom mi zajlott le bennem, mi változott konkrétan, de hogy másképp érzékelek dolgokat, más szemszögből látok sokmindent, másképp viszonyulok a helyzetekhez, az emberekhez, valahogy ezt érzem, valami finom szinten nagyon megmozdult. Ez egy érdekes, kellemes mámoros állapot, olyasmi mintha a szívben lévő boldogság egy része megvilágítaná az agyat.. valami nagyon erős, mondhatni hatalmas kapcsolatot érzek a csíki közösség iránt, kezd valami nagyon finom dolog kialakulni közöttünk, egy érdekes megértés, egy különleges együttérzés, ami már szinte nem is emberi.

Vasárnap délután kiruccantunk a Szentanna tóra, 8 év telt el azóta hogy ott jártam utoljára, kellemes emlékek fűznek hozzá, akkoriban nagyokat ittunk, énekeltünk a régi barátokkal, akárcsak azok a részeg fickók, akik előző nap kapták meg az önmegvalósulást. Ugyanakkor ez a hely és az annak idején itt történtek adtak egy lökést a spirituális világ kereséséhez. Lassan lebandukoltunk a tóhoz, eléggé lehűlt a levegő, ahhoz képest hogy szombaton több mint 30 fok volt, annyira beborult, hogy jóval 18 fok alá csökkent a hőmérséklet, a felhők belepték a tavat és egy írtózatosan hideg szél kezdett el fújni. De hát 10 fok, 15 fok, ha már egyszer ott vagyunk csobbanjunk egyet, a tó vize meleg, az egyedüli vulkanikus tó az országban. A vízben nagyon kellemes volt, viszont kijövet kellett kicsikét kapkodni és ugrabugrálni. A merészek közé Bea, Huba, Horia és jómagam tartoztunk, a többiek szél és esőkabátba bugyolálva szemlélték az eseményeket, Isti pedig lencsevégre kapott néhányunkat.

A fizikai együttlétet egy kávézás, teázás zárta, aztán mindenki ment a maga útján haza, Szentgyörgy, Csíkszereda, Segesvár és Medgyes felé. Több mint 1 nap telt el az események óta, visszatértem Kolozsvárra de lélekben úgy érzem még mindig együtt vagyunk, együtt rezgünk, ott ahol a szívünk dobog. Most érzem át valójában mit jelent a sahaja jógában élni, mit jelent egy erős közösség, milyen áldásokkal és boldogsággal halmoz el Shri Mataji, hát ilyesmit eddig még nem éltem át.