Lépj!

/ Vágysz rá? Elérkezett a pillanat? Lépj! /

Történt-e már meg veled olyan eset, hogy akár hónapok, évek óta nagyon vágytál egy dologra (vagy eseményre), majd hirtelen elérkezett az a pillanat, amikor megszerezhetted volna, ám mégis valami erő visszatartott?

Egy olyas valamire gondolok, ami elégedettséggel töltene el, aminek köszönhetően kiemelkednél a szürke hétköznapokból, netán más emberré válnál, talán elismerést szereznél. És mégis e vágy(ak) mellett meghúzódhat, és az esetek 95%-ban meg is húzódik egy erősebb, fékező erő, mely bizonytalansággal tölt el. Mely félelmet szugerál, mintha azt suttogná "nem vagy képes rá", "nem való neked", "úgysem fog sikerülni", "na most boldog vagy?", "no erre vágytál, és most?".

Az ego hangja

Ezt a fékező erőt az egód váltja ki.
Az egód hangja pedig lehet törtető, eltipró, mely elnyomja a lelkiismereted hangját. Ezt gondolom tudod milyen, találkozhattál már vele az életed során. Ez a vad, vakító, domináló arca.

Ám az ego ravasz is egyben, és finomabb szinteken is megnyilvánulhat. Olyasmiket is suttoghat az elmédben, amely teljes önbecsülésvesztéshez vezet. Igen, ő mondja azt, hogy "ez nem való neked", "olyan te nem lehetsz", "képtelen vagy rá", és az összes előbb említett kijelentést. Ez a félelmet keltő ego hangja, melyet ne tévessz össze a lelkiismereteddel!

Amúgy ezeket a kijelentéseket mások is intézhetik hozzád, fékezvén téged az előbbre jutásban, letörvén szárnyaid. Ám a TE küldetésedet saját magadnak kell beteljesítened, a TE vágyaidat saját magad kell elérned, méghozzá cselekvésen kereztül. Más nem élheti a TE életed, míg TE sem élheted másokét. A saját történetedet Te írod, vagy Te játszod el a saját szereped a már megírt színjátékban.

A lelkiismeret

A lelkiismereted nem engedi meg azt, hogy másoknak árts, ő is fékezni próbál. Ám a lelkiismeretre ráérzel, mintha vele született intuitív megérzés lenne. Akárcsak Szókratész belső hangja, amit daimonnak nevezett.

Ezt amúgy ki is lehet fejleszteni rendszeres spontán meditációval. Ez egy kedvező, üde állapotban jelenik meg. Megnyilvánulhat vészfékként vagy hirtelen cselekvére késztetésként egyaránt, helyzettől függően.

Az egótól eltérően a suttogása nem ravasz, nem kelt félelmet, hanem megelőzésként más hangnemben jelentkezik, vagy arra ösztönöz hogy lépj: "inkább ne most", "várj még vele", "összejön", "rendben lesz". De ne fizikai hangot képzelj el, hanem inkább egy megérzésre, ráérzésre gondolj.

Lépj!

A munkahelyemen az irodánk (szobánk) kávészünetet tart 10-kor és 14-kor. Ez szinte már szent számunkra. Ekkor kivonulunk a teraszra és megbeszéljük a világ eseményeit, ötletelünk, hülyéskedünk és persze felmerül az is ki mire vágyik. Például egy hétköznapi dologra: autóra, motorbiciklire, telekre. Ám általában van valami, ami miatt nem lép az ember, és csak megmarad a vágyaknál, az ötletelésnél. De néha elhangzik egy-egy bölcsesség, melyekből most megosztanék egyet:

Akkor veszed meg azt a motrot, amelyiket szeretnéd, amikor megveszed azt a motrot, amelyiket szeretnéd. - B. Tibor

Ez elég egyszerű megfogalmazás, ám a lényeg ott van benne, sőt, bele van gyúrva!

Ezt a mondást a tavaly hallottam és alkalmaztam is. Működik! De ne érts félre, nem motrot vásároltam :-)


Ha csak úgy várod a dolgok megtörténését, elérését, mint a sült galambot, vagy csak semmittéve be szeretnéd vonzani az életedbe, nagy valószínűséggel nem fog megtörténni.
Ám ha már megteszed az első lépést annak érdekében, hogy vágyad valóban teljesüljön, akkor máris közelebb kerültél célod megvalósításához.

Ha tiszta és erős a vágyad, ne félj megtenni az első lépést. Ne akarj nagyot lépni, elég egy kicsit is kezdetben.
Amikor megérik az idő rá, érezni fogod a lehetőség szelét. Abban a pillanatban ne habozz sokat, mert a szél nem fog örökké fújni:

L É P J !

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...