/ változtass a szokásaidon! /
Phillippa Lally egyik kutatásában arra a következtetésre jutott, hogy átlagosan 66 napba telik, amíg egy új szokást bevezethetünk életünkbe, vagyis amíg kialakul az automatizmus.
Mit is akar ez jelenteni?
Elég sokszor hallom az embereket arról panaszkodni, hogy nincs idejük saját magukra, állandóan csak rohannak, másokkal kell foglalkozniuk, a környezetük negatívan hat rájuk és meditálni sem jut 10 percük.
Te hogy állsz e téren?
Mennyi időt szánsz magadra?
Pihenésre, feltöltődésre, meditációra?
Egyáltalán el tudod engedni magad?
Van egy olyan mondás, miszerint a jó kifogás sose rossz.
Én valahogy azt érzékelem a hétköznapi életben, hogy az ember olyannyira kényelmes, amíg nem ég a körmére a gyertya nem is mozdít semmit annak érdekében, hogy változtasson bármin is az életében.
Bármin! Étkezésén, felfogásán, egészségén, munkaritmusán, érdeklődési körén és ezt a listát lehetne még folytatni.
Ebből a kényelemből kifolyólag pedig egyszerűbb panaszkodni. Ez viszont nem fog a helyzeten változtatni.
Helyetted sem fog másvalaki dolgozni, másvalaki vizsgázni, szülni, örülni, játszani, élni, szomorkodni. A saját életedet te éled meg olyannak amilyen, illetve amilyennek felfogod.
Új szokás bevezetése
Daniel Zărnescu egyik könyvében a szokásokat nem jókra és rosszakra osztotta fel, hanem azokra amelyek eredményt hoznak, illetve azokra amelyek nem.
Érzed a különbséget a két megközelítés között?
A jó - rossz még fenntartja a kettőséget, ráadásul még szubiektív is.
Ám ha vágysz egy dologra és meg szeretnéd azt a valamit szerezni, el szeretnéd érni, akkor a szokásaid vagy segítenek ebben, vagy gátolnak, eredményesek vagy eredménytelenek...
Nézőpont kérdése, de te hogyan és mire szoktad használni? Mennyi időd megy el rá átlagban?
Hasonló tevékenységeket, szokásokat sikerül-e felfedezned hétköznapjaid más területein?
Ha a szekrényed tele van ruhával, hiába vásárolsz újakat, nem lesz hova tenned őket. Ekkor biza válogatni kell.
Amikor egy új szokást szeretnél bevezetni a hétköznapokba, megeshet hogy egy régit hasonlóan ki kell dobnod, meg kell szűntetned. De melyiket?
Nagy adag őszinteség és elszántság kell hozzá, valamint önvizsgálat.
De ebben neked kell döntened!
Neked kell felismerned mindazt, ami igazán hasznos és azt, amire igazán vágysz.
Fokozatosan kell hozzászoktatnod szervezetedet, a lényedet, az elmédet a változáshoz, másképp reagálni fogsz rá és igyekszel visszazökkenni a kényelmedbe, a konfortzónádba.
Emlékszel a Kolostor őre szavaira? Csak könnyedén!
Ne akarj egyből 50 fekvőtámaszt lenyomni, mert nagy az esély arra, hogy nem fog menni.
De ha naponta, kitartóan lenyomsz 5-öt, rá egy hétre 7-et, rá két hétre 10-et... így szép lassan, idővel eléred az 50-et is. De ehhez kell egy kitartás, egy erős vágy, egy jó indok, egy belső indíték.
Nincs időd meditálni?
Valóban nincs? Vagy csak rosszul viszonyulsz a meditációhoz?
Feladatként fogod föl, felszínesen, vagy érzel egy őszinte belső indítékot rá, egy hajlamot?
Tudom, hogy kényelmesebb 10 perccel tovább aludni reggel, és az esti teendőkkel elbabrálni, de a rendszeres meditációra szánt időt fogd úgy fel, mint egy befektetést.
A következőt pedig jegyezd fel magadnak egy lapra, és ragaszd fel (tedd ki) egy olyan spéci helyre, amely mellett naponta többször is elhaladsz és akár írd alá, hogy Áron mondta:
Az élet legnagyobb befektetése, mely hosszú távon többszöri kamatos kamattal térül meg, az a rendszeres meditációra szánt idő.
Na ilyesmire gondoltam. És tudod miért?
Amúgy a kundalini energia áramlása lassan, de biztosan visszaadja lényed természetes állapotát.
Nagyon sok nézeteltérés, konfliktus és vita alakul ki az emberek között csakis a szűklátókörűség és a tolerancia hiánya miatt. Ez pedig az élet minden területén megnyilvánulhat, a legkisebb közösségektől a legnagyobbakig: családban, munkahelyen, iskolában, politikában, egyházakban stb..
Munkahely és a csapatmunka
De vegyük példának a munkahelyet, mert itt forog a pénz, itt kell teljesíteni és a legtöbb esetben már csapatmunkáról beszélnek, nem pedig egyéni munkáról.
A csapat pedig csakis akkor teljesíthet jól, ha a csapat tagjai megértik egymást és odafigyelnek egymásra. Ellenkező esetben feszültségek lépnek fel a kollégák között, mely ront a produktivitáson, hosszú távon pedig valakit nagy valószínűséggel kiraknak a csapatból.
Ezt sok cégvezető tudja és hidd el nekem, hogy a személyiségfejlesztő képzések méregdrágák mindenhol. Kevesen engedhetik meg maguknak.
Ám a rendszeres meditációval nagyon sok belső tulajdonságot el lehet sajátítani, melyekre néha még a cégvezetőknek is szükségük lenne.
Nem tudom ők milyen kritériumok szerint alkalmaznak embereket, de ha nekem cégem lenne és nulláról indulnék, elég alaposan megválogatnám azokat a személyeket, akikkel kellemesen együtt tudnék működni.
Azokat, akik elég nyíltak arra, hogy saját magukat megismerjék, önbecsüléssel, méltósággal rendelkeznek. Van életcéljuk, értékrendjük.
Ez számomra fontosabb lenne, mint a szakmai tudás.
A szakmai tudást néhány év alatt össze lehet szedni, de a személyiség biza nem változik, ha nem foglalkoznak vele. És hidd el nekem, elég csekély számban vannak azok, akik ténylegesen változni szeretnének.
Életem nagyon fontos döntései - új szokásaim kialakítása
Nem minden ember egyforma. Én személy szerint elég impulzív, kolerikus és flegmatikus személyiségmintákkal rendelkeztem éveken keresztül. Rengeteg elvárásom volt magamtól és másoktól is egyaránt, melynek következtében feszültségben éltem.
Azon döntéseim közé, melyeket negyedéves egyetemista koromban hoztam és melyekben kidobtam szokásokat, a következőket sorolhatom:
- nem fogyasztok több alkoholt, mert negatív hatást gyakorol rám (ezt éreztem is)
- nem megyek buliba, mert elveszítek 2 napot az életemből, amíg helyreáll a bioritmusom (személyes tapasztalat)
- abbahagyom a számítógépes játékokat, mert rengeteg időt és energiát emészt fel
- kevesebb (metál) zenét hallgatok
- nem gyűjtögetek sem filmet, sem zenét
Amiket pedig bevezettem hétköznapjaimba:
- napi rendszeres két meditáció, mert kedvező és feltöltő hatású
- rendszeres napi lábáztatás, mert ezzel levezetem a felgyülemlett feszültséget
- komolyan veszem a tanulást, mert eredményt szeretnék elérni
Nem ment egyből minden mint a karikacsapás, mert az elhatározás gyümölcseit például tanulás szempontjából csakis ötödévben kezdtem ízlelni, negyedévben voltak a legrosszabb jegyeim!
A meditáció sem ment egykönnyen, sokszor befeszültem, nem tudtam elengedni magam. De legalább éreztem azt, hogy valami nem okés velem!
Próbáltam a körülményeket hibáztatni, a helyzeteket amikbe kerültem, az embereket akikkel kapcsolatban voltam. Ám egy idő után rájöttem, hogy a probléma forrása nem odakint található...
Apró változások.. idővel
És így szépen lassan az utóbbi 7-8 évben változtam, kezdtem megérezni dolgokat, átlátni helyzeteket, átérezni embereket, megízlelni a meditatív állapotok békéjét, a lélek örömét, a hallgatás és meghallgatás fontosságát és lassan a negatív dolgok háttérbe szorultak.
Hidd el, ha nekem sikerült mindez és te is valóban vágysz a belső tisztaságra, az örömre, a lélek együttérző állapotára vagy akár egyebekre, akkor kis erőfeszítéssel meg tudod ezt tenni.
Csak el kell határoznod melyik hasztalan szokásodat cseréld le egy eredményesebbre, majd pedig fokozatosan vidd is be hétköznapjaidba. Lehet kevesebb lesz mint 66 nap, lehet eltart fél évet vagy akár egy évet, de amint kialakul az automatizmus, már nem lesz jelen az erőfeszítés.
Gondolkodás nélkül cselekszel majd, és élvezed a folyamatot, az áramlást, az eredményt.
Kíváncsi vagyok arra, hogy ha eddig nem volt, lesz-e időd ezentúl meditálni?
Kívánok neked tengermély őszinteséget és türelmet önmagadhoz, légy eredményes és érd el céljaidat.
Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése