Te Hiszel dolgokban vagy inkább Elveket követsz?

/ Hit vs. Elv /

A hit kérdése a múlt évben kezdett kikristályosodni számomra és egyre kiélezettebb ellentétbe kerülni az elvek követésével.

Elmesélem neked történetemet az ökofalvakról, nehézségeikről, iniciatíváikról.

A permakultúrás képzés után Timivel nézegettük milyen közösségek léteznek Romániában, hogyan alkalmazzák egyáltalán az alternatív mezőgazdálkodást kisebb területeken. Így kerültünk kapcsolatba az almásmálomi remetelakkal, Kászonszék ökofalu iniciatívájával, és az Apusenii Verzi-zel (zöld nyugati havasok).

Nos maga a permakultúra is etikus elvekre épül, mely a természettel való összhangon alapszik, ám emellett gyakorlatias, leleményes irányt szolgáltat arra, mit hogyan kellene végezni kis léptekben, amíg el nem jutunk egy közösségi szintre. Ennél a pontnál kezd érdekessé válni a téma.

Timivel többször is beszélgettünk erről, milyen lenne, ha elköltöznénk Kolozsvárról, mivel foglalkoznánk, hogy élnénk, és be kell vallanom elég eltérően láttuk a dolgokat, többször is nézeteltérés alakult ki közöttünk.

Az iniciatívák nehézségei

Szerintem a legtöbb ökofalu, illetve szándékos közösség (intentional community) elveket követ, ideológiákat, és megpróbálja a hasonló gondolkodású embereket összetoborozni.
Nincs egy bevált recept, ami alapján egy közösség beindulna, ám létezik egy angol nyelvű könyv, amely felhívja a figyelmet a közösségek buktatóira: 
Diana Leafe Christian - Creating a Life Together

Nekikezdtem a könyvnek, de félúton abba kellett hagynom, mert már éreztem nem nekem való, illetve leír olyan dolgokat, melyek számomra soknak tűntek.
Vagyis sokmindenhez kell érteni ahhoz, hogy egy biztos úton elinduljon az ember, beleértve a jogot, a kommunikációt, a konfliktusok kezelését, az anyagiak ésszerű kezelését, a termelést, a vezetést, managementet és mindenek felett egy összekötő erőt, mely legtöbb esetben spirituális jellegű kellene legyen. Ha az ilyen jellegű témák érdekelnek, akkor csak ajánlani tudom a könyvet.

Szóval nem elég egy rálátás az egészre, egy jövőbeli elképzelés (projekció - vízió), ha nincs meg a gyakorlati tudás, illetve az emberek nincsenek felkészülve minderre. Például, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttér, illetve állandó bevétel, akkor akár egy spirituális közösség is a saját sírját ássa. Erre Diana fel is vázolt egy megtörtént esetet, mely kétszeri nekirugaszkodással is beadta a kulcsot, hisz azt gondolta a fő guru, majd az isteni enegia valahogy kisegíti őket anyagilag. Ez biza egy nagy hiba volt, ezt nem szabad a véletlenre bízni.

Egy másik példa amivel személyesen is találkoztam, az pedig az, hogy a lelkiséget a közösség nem tűzi ki célul, hanem szabadjára engedi, mindenki azt gyakorolja amit szeretne. Ez szerintem egy nagy rés a pajzson, hisz épp az, ami lelkileg összetartana egy közösséget, a legerősebb összetartó erő hiánya lép fel.
Ebben az esetben a közösség csak az aktív életben gyűl össze, egészen különféle tudat és rezgésszinttel rendelkező egyének, melyek között idővel garantált konfliktusok alakulnak ki és a közösség leépüléséhez vezet.

A másik dolog, ami nagyon elgondolkodtatott, az pedig Jean Altea, az Apusenii Verzi ökofalu iniciatíva alapítójának korai elhalálozása. Egyik előadásán részt vettem, fantasztikus ember volt, nagyon jó rálátással a dolgokra és az életre. Ám több spirituális útvonalba kóstolt bele, melynek szerintem köze lehetett betegsége kialakulásához.

Ez volt az a pont, mely végleg arra késztetett, hogy figyelmemet visszább vegyem az elvonulásról és az ökofalvakról, illetve ne vetítsem azt ki, hanem tartsam meg többet saját magamban.
Fontosabbá vált számomra a harmónia és a belső béke megtartása, mint egyéb, magasabbrendű célok elérése.

Te szoktál-e fontossági sorrendet felállítani az életedben, az életviteledben?

Elvek követése

Mostani fejjel visszaemlékszem gyerekkoromra, amikor kátéra jártam. Elárulom neked, hogy nagyszülői ágon egy református lelkészcsalád sarja vagyok.

Nos, kátéra járni egy reformátusnak kötelessége, hisz a konfirmáláshoz szükséges. Gyerekként senkit nem kérdeznek meg arról, hogy akar-e konfirmálni vagy sem, azt meg kell tennie, általában szülői nyomásra, hisz ez a szokás. Szóval a gyermeknek meg kell tanulnia a heidelbergi káté tételeit ahhoz, hogy a református egyház befogadja tagjának és hozzáférhessen az Úr asztalához, avagy Úrvacsorát vegyen. Olyan ez, mint egy eskütétel.

De mi célból mindez?
Megváltoztat valakit a konfirmáció?
Csekély ennek az esélye, mert gyerekként csak elveket magol be, és azokat mondja fel. Majd elfelejti őket. Nem teszi sajátjává, nem éli át, és valljuk be, keveset is érdekel, mert a legtöbben szokásból konfirmálnak, ami már eleve megöli az elevenséget, a frissességet.

Úgy érzem, hogy az elvek és irányelvek követése csak egy mentális tevékenység.

Előnye: az egyszerűség. Elfogadni akár vakon ideológiákat anélkül, hogy megkérdőjeleznék őket. Ezt a legtöbb ember könnyebben befogadja.

Hátránaya: abban az esetben, amikor valaki áthág egy vallott elvet, szégyenérzetet kelt az illetőben és abban a pillanatban az önbecsülés hiánya lép fel. Ez természetesen csakis abban az esetben lép fel, ha valaki komolyan veszi a kitűzött elveket, életcélokat.

Az elvek vak követése gyakorta fanatizmushoz vezet és tudattalanul inkvizítorokat képez ki a közösség tagjain belül. Ez hosszútávon feszültséghez, konfliktusokhoz, manipulációhoz vezet, a személyiséget szárazzá teszi. Röviden: megnöveli az egot és elmebajnokokat szül.
Ez biza érvényes bármilyen közösségre, legyen az akár vallásos, spirituális, politikai de akár szabadelvű is.

Hit

Elvekben nem lehet valósággal hinni, csak követni lehet őket.

A hit egy belső meggyőződés, egy átélt élmény illetve gyakorlati tudás szüleménye.
A kétely ellentéte, mely magabiztosságot ad. Ez személyes, csak abban az esetben válik kollektívé (közössé), ha már többen átélték ugyanazt.
Mások intuitívan érzik a meggyőződés, élmény, tudás erejét és előbb utóbb számukra is valóságossá válik az, amit csak peddzegetnek.

Előnye: a hit egy élő és éltető érzés, ami a jelen pillanatban tartja a figyelmet, erőt ad, fenntart. Nincs szükség külső megerősítésre, hisz a hit belülről ered, a szívből és nem kizárólag az elméből.

Hátránya: szükséges a dolog belső átélésé és megértése. Enélkül csak elvek követéséről beszélhetünk.

Hit vs Elv

A hit elvvé degradálódhat abban az esetben, ha egy megértett, átélt tudást papírra vetnek magasabb tudatszintről (vagy más úton közvetítenek) és az aki átolvassa, alacsonyabb tudatszintről próbálja megérteni a dolgokat, vakon követve azokat ideológiaként.
Ekkor hiányzik az átélés, megélés ereje, és átmegy az egész száraz szabályokba, téves elképzelésekbe. A figyelmet a jövőbe vagy a múltba tereli, táplálja az egot, mely a maga rendjén feltételeket szab és ítélkezik mások felett: "Ezt csak így lehet. Te nem értesz hozzá!"

Egy magasabb tudatszinten levő személy pedig könnyebben átlátja az alacsonyabb tudatszintről közvetített üzenetet, víziót, ám átérzi azt is, hol lehetnek benne buktatók, akadályok. Az egyensúlyt már könnyebben megtartja és akár fontosabb számára ennek megtartása, mint mások jövőbeli terveinek követése.

Itt jön be az önmegvalósulás a képbe, a lélek állapotában egészen más perspektívát kapnak az információk, hisz a figyelem nem az elméből ered, hanem a lélekből (szívből).


Minél jobban mélyülsz el önmagadban, lelked meditatív állapotában, egyre jobban érzed majd ezt a kontrasztot. Először durvább szinten, amikor politikai vagy vallásos, meggyőző személyekkel kerülsz szembe, majd észreveszed a TV-ben is a manipulálást, egész addig, amíg finomszinten észre nem veszed ki közvetíti valójában a kellemességet, az igazságot. Abban a pillanatban a szíved majd berezeg és ezt érezni fogod.

Nem tudom te hogyan vélekedsz minderről, illetve milyen tapasztalataid vannak e téren, de én egyelőre ezekre a következtetésekre jutottam.

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...