Nyaralásunk kitolódott a szeptemberi hónapra, akárcsak tavaly, viszont a meleg homokos tengerpart helyett belföldet választottuk már az év első felében, amikor fülembe jutott az a hír, hogy a közelben egy permakultúrás tanfolyamot bonyolítanak le. A helyszín az Almásmálom melletti remetelak volt, ezt románból fordítottam, melynek elnevezése Ermitaj Malin. Nincs áram, internet, sem térerő. |
| Philippe |
 |
| iá |
Idén szervezték meg másodjára a Permaculture Design Course-ot (PDC), melyet a francia származású Pascal Depienne oktató tartott két segédjével, a belga Geoffroy Godeau-vel valamint a brit Sam Trousdale-el.
A 30 résztvevő többsége pedig Bukarestből és Kolozsvárról volt.
Már az első napokban érezhető volt egy kellemes légkör, annak ellenére hogy az emberek többsége nem ismerte egymást. A nap fakultatív jellegű jóga-tornával kezdődött amit reggeli követett, majd elkezdődött a tanfolyam első fele (kb 3 óra). Ezt az ebédszünet váltotta fel, délután pedig folytatódott a tanfolyam második fele, amely előadás vagy csapatépítő jelleggel bírt. Vacsora után besőtétedett, ekkor az emberek egy része beszélgetett egymással, mások lefeküdtek, a fiatalok pedig összegyűltek a tűz köré az indiánsátorba (tepe) zenélni, poénkodni.
A telken jelen pillanatban 3 téglaház, 1 tepe, 1 fára épített félházikó és egy istáló található. Az egyik ház szépen fel van szerelve mosdókkal, angol wc-vel, zuhanyzókkal, ám a 30 személy soknak bizonyult, 3 nap elteltével a víztartályok nagy része kiürült. Ezen majd javítani kell, a vízzel pedig ésszerűbben gazdálkodni. Az újonnan felállított száraz wc-nek pedig nagy hasznát vettük. És hogy mindez még mi mindenre jó, nemsokára kiderül.
A 30 résztvevő többsége pedig Bukarestből és Kolozsvárról volt.
 |
| egy kis játék |
Már az első napokban érezhető volt egy kellemes légkör, annak ellenére hogy az emberek többsége nem ismerte egymást. A nap fakultatív jellegű jóga-tornával kezdődött amit reggeli követett, majd elkezdődött a tanfolyam első fele (kb 3 óra). Ezt az ebédszünet váltotta fel, délután pedig folytatódott a tanfolyam második fele, amely előadás vagy csapatépítő jelleggel bírt. Vacsora után besőtétedett, ekkor az emberek egy része beszélgetett egymással, mások lefeküdtek, a fiatalok pedig összegyűltek a tűz köré az indiánsátorba (tepe) zenélni, poénkodni.
A telken jelen pillanatban 3 téglaház, 1 tepe, 1 fára épített félházikó és egy istáló található. Az egyik ház szépen fel van szerelve mosdókkal, angol wc-vel, zuhanyzókkal, ám a 30 személy soknak bizonyult, 3 nap elteltével a víztartályok nagy része kiürült. Ezen majd javítani kell, a vízzel pedig ésszerűbben gazdálkodni. Az újonnan felállított száraz wc-nek pedig nagy hasznát vettük. És hogy mindez még mi mindenre jó, nemsokára kiderül.Az étkezés is elég alternatív volt, vegetáriánus konyhához kellett szokni, s biza aki lekéste a gongot még kevesebb ételhez jutott. A mosogatáshoz pedig természetes mosogatószert használtunk, melynek mágikus receptjét le fogom írni hamarosan.
A résztvevők szinte minden korosztályt felöleltek, szakmailag is elég változatos skálát fedtünk le: designer, marketinges, programozó, műépítész, manager, szabadúszó, frissen végzett egyetemisták.. De a legtöbbjük értett a természethez, vagy a gazdálkodáshoz.
Eléggé meglepett az emberek nyíltsága, életkedve és főleg az, hogy néhányuknak megvolt már az önmegvalósulása.
Timi több ideje mondogatta nekem, hogy szeretne egy gyümölcsöskertet valahol, ahova csak úgy ki lehetne menni lazulni :-) Na igen ám de ez nem épp úgy megy, hogy megvan a gyümölcsöskert, aztán amikor kedvem van kimegyek, s ha nincs, akkor pedig nem, mit sem törődve az egésszel, hiszen hamar meg lehet unni dolgokat... azonban több választ kaptunk erre a dilemmára, mint gondoltam volna.
 |
| Pascal |
 |
| Sam, Pascal, Geoffroy, Andrei |
 |
| Geoffroy - Kokopelli |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése