Iskolás koromban és egyetemi éveim alatt gyakran fordult meg bennem az a gondolat, hogy majd ha eljön az ideje elhagyom Romániát és máshol próbálok szerencsét. Szóban forogtak olyan államok/országok mint az USA, Kanada, Ausztrália, Új Zéland vagy netán Japán, bizonyára nem kell kifejteni miért épp ezekre gondoltam, vagy netán mi volt az indítéka édesapám elképzeléseinek, amik szépen belémvésődtek. Hogy miért nem sikerült ezen kőkemény elhatározás kivitelezése vagy miért mondtam le erről, talán majd egy másik bejegyzésben részletezem.
Múlt hétvégén világszerte a sahaja jógik nagy része szemináriumon vehetett részt, természetesen ki-ki a maga helyén, egy biztos, hogy nagyon sokan összegyűltek Olaszország északi részén, Cabella Ligure-ban, ahol Shri Mataji nyáron tartózkodik. Európa ezen részéről biza sokan nyugatnak vették az irányt feltöltődni, ismerkedni, meditálni, megbeszélni dolgokat és nem utolsó sorban kifejezni tiszteletüket a Teremtő Erő, az Adi Shakti iránt. Nos ketten Kolozsvárról mégis úgy döntöttünk, hogy szombaton inkább kelet felé vesszük az irányt, mégpedig Csomakőrösre, ami Kőrösi Csoma Sándor szülőhelye. Az utazás nagyon kellemesen telt, 5 óra autóval, de olyan gördülékeny volt minden, olyan fantasztikusan elbeszélgettünk Bucival, hogy már-már nyitott szemmel meditáltunk, néha azért egy éles kanyar vagy gyors előzés visszarántott, de aztán ismét felemelkedtünk.
Csomakőrös egy csendes kis falucska Kovászna mellett, központjában található Csoma Sándor emlékszobra, egy emlékház és egy régi református templom, valamint két percnyi járásra Tóth Árpád háza, aki kedves feleségével fogadott minket ugyancsak az előbb említett sahaj szeminárium alkalmából. Ez nem azt jelenti hogy összesen négyen gyűltünk össze, hisz ketten érkeztünk Kolozsvárról, de mások is megörvendeztették Árpiékat Szentgyörgyről, Csíkszeredáról, Brassóból, Ploiestiről, kb. 28-an lehettünk.
A kollektív érzet összekötött bennünket annak ellenére, hogy túlságosan nem ismertük egymást, valamint ki-ki a maga teendőivel foglalkozott: a nők (shaktik) ebédre készítették a csirkecombokat, salátát, hámozták a krumplit a tokányhoz, addig a férfiak más része favágással, tűzhely elkészítésével, kaszálással szórakoztak, vagy netán a szép kertet, a felhőket és a fákat csodálták, és méghozzá a játék sem hiányzott, íjazás, frizbizés, meg az élet kisebb nagyobb gondjait, áldásait megtárgyalták egymás közt az emberek, valamint vibrációk által kaptak választ ezekre. Nagyon erős az együttérzés és a segítőkészség, természetesen akadtak azért vicces és poénos szituációk is, egy kis hecc néha nem árt, de a határt is ismerni kell ám. A kollektív meditációk és programok mélyek voltak, konkrétak de ártatlanok, nem volt jelen a túlzott akarás vagy fékezés, a közös tiszta vágy nagyszerűen felszínre bukkant és sikerült együttműködnünk.
Kovásznára is elugrottunk öten finom ásványvízért, csak úgy folynak a kutakból a különböző ízű és összetételű forrásvizek. Elbeszélgettünk, megittunk egy kávét, élveztük a jelent, a gondolatnélküliséget, amiben formálódott az egész környék, átváltozott a hangulat és lüktetést kapott minden, a kávézó teraszán a szomszéd asztalnál egy 50 év feletti férfi hallgatta beszédünket, és felébredt benne a tiszta vágy kíváncsisága és érdeklődése révén, annak ellenére, hogy cigarettázott és ha nem csalódom vodkát iszogatott könnyedén megkapta az önmegvalósulást.
Úgy érzem még egy nap kellett volna és teljesen eggyé tudtunk volna válni, csakhát a hétvégét a vasárnap zárja. Érdekes lesz majd, amikor az egész emberiség válik eggyé, a figyelme beolvad a környezetbe, a természetbe vagy akár az egész univerzumba. Ehhez szükséges az ártatlanság és a szeretet, ami gyakorlatban az önmegvalósulással kezdődik.
Képekhez katt >ide<.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése