Barna, fekete

/ A borostás titkos küldetésben /

Eljött az ősz vége és beköszöntött a tél. December 1 a küldetés napja, a borostás látogatást tett Györgyfalván.

Ruházata jellegzetes: barna bőrdzseki, barna bársonynadrág, kényelmes és könnyű barna Rieker cípő, fekete sapka; arca borostás.

Egy barnás-fehér kutya várta és köszöntötte Györgyfalva bejáratánál, mely nagyon bírta a simogatást. Nem is oly csúf ez a falu, gondolta magában, másabbnak tűnt mint ezelőtt 7-8 évvel. A dér az árnyékos részeken nem olvadt fel, a zöld fű a pázsitokon és kertekben fehéresen csillogott. A szántókon a földet már megforgatták, és javarészt nem agyagos-barna, hanem jobb minőségű: fekete.

Szóba elegyedett 1-2 környékbelivel, Kati néni pedig mesélt neki Györgyfalváról, a régi időkről, a vidéki és városi munkáról egyaránt, a családjáról és még a polgármesterről is. Ez Kalotaszeg pereme és egyben védőbástyája, itt terem Erdély legfinomabb almája, erről híres Györgyfalva. Magyardécse pedig a cseresznyéről.

A hideg miatt a borostás küldetése nem járt sikerrel, de felderítés szempontjából tökéletesen elvégezte munkáját.
"Tavasszal teszek még 1-2 próbát", mondogatta magában.

Otthon a melegben elővette a barnás-vörös jegyzetfüzetét és eszébe jutott az a két haiku, amit ezelőtt 3 héttel írt. Újra olvasta őket és a gondolatmentesség révületbe ejtette.

barna levelek

alatt zöld pázsit rejlik -

harmatcsepp csillan

kilátón állok -

nadrágom szára szélben

feszül, hullámzik

Megj. A képeket a borostás neje készítette.

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...