kérdezz - felelek - spiritualitás és meditáció
Már több napja hazaértem az ásotthalmi sahaja jóga szemináriumról, amit meg sem kell említenem, hogy fantasztikusan telt.
Majd kaptam egy levelet Lacitól, melyben továbbított néhány lelkiséghez és meditációhoz kötődő kérdést. Ezeket neki is feltették régebb meditációs programok után. Meg vagyok győződve arról, hogy a lehető legjobb válaszokat adta a kérdezőknek, de kíváncsi volt az én véleményemre is. Mivel ezek olyan dolgok, amik lehet benned is felmerültek valamikor, vagy esetleg idővel felmerülhetnek, jónak láttam néhányat megosztani az Éberség blogon.

Felhívnám a figyelmed arra, hogy a válaszaim teljes mértékben személyesek, 2013 májusában adtam őket, a jelenlegi megértésemnek megfelelően. Egyszóval ne vedd abszolút igazságnak és bátran kérdőjelezd meg őket :-)



K: A mély meditációban fizikai örömet kellene érezni vagy nem?

V: Mélyebb meditációban nálam nagyon nincs különbség test és nem test között, vagyis a fizikai és a vibrációs érzékelés között. Mintha egybefolyna a kettő, csak másabb tudatállapotból működik az érzékelés. Így az öröm csak öröm, de inkább lelki öröm, mint stimulált fizikai érzékelés (nem motrikus érzékelés váltja ki az örömöt).



K: Minden mély spirituális élményt fizikális, intellektuális, mentális tapasztalatként fogunk fel, vagy szeretnénk felfogni, vagy nem?

V: Két különböző dolgot érzek, az egyik az amit tapasztalunk, a másik az amit szertetnénk tapasztalni. Ha a 2 nem ugyanaz, bizonyára nem vagyunk a jelenben.
Amit már megtapasztaltunk a múltban, az az akkori tudatszinten és finomszintű érzékelési szinten volt megtapasztalva, de mivel nem vagyunk a nirvikalpaban, ezért ezek a tudatállapotok változnak. 
Amikor a tapasztalatokra visszaemlékezünk, akkor a jelen pillanatban lévő tudatszintünkön értelmezzük a dolgokat, de mivel a szuperegoból jön, a mentális tevékenység is beindul, és megjelennek a viszonyítási alapok. A jelenlegi állapotom és a múltbéli állapotom közötti különbség: egyértelműen az élmény és a tapasztalás a jelen pillanatban nem mentális (lelkem érzi), de ha visszaemlékezem egy régi állapotra, vagy el szeretném újból érni, akkor már azzá válik: a jelen pillanat eltűnik, mivel vagy a múltba vagy a jövőbe kerülök, még akkor is ha spirituális állapotokon van a figyelem.



K: Mennyire vagyunk emberiek egy mély tapasztalatban, vagy ezután egyfajta transzformációnak kell bekövetkeznie?

V: Azt tapasztaltam, hogy a sahaja jógában az átalakulás lépésenként halad előre, lassan de biztosan. 
Viszont bejöhet az elme és a kondiciók, ekkor elkezdődik a stagnálás, egyre kevesebb a mély tapasztalás. Ilyenkor általában mindenre az a válasz, hogy "tudom", "ez nem nekem szól", "a másik az" - ezeket az elme tartja fenn mint fékező elemeket a lelkiségben. 
A kezdő szellem, az ártatlanság, a "nem tudom", "talán", "lássuk, próbáljuk meg", ez segíti az előremenetelt, a mély tapasztalást. A mély vibrációs tapasztalás tudatszintnövelést eredményez, új megértéseket ad, új perspektívákat, örömet, lehetőségeket.
A transzformáció szerintem egy folyamat és nem egy esemény, inkább apróbb változások egymásutánisága mintsem egy nagy bumm.
Ember, angyal, szent, guru... minden a paramatma1 része, mindent a paramchaitanya2 mozgat, én is része vagyok az egésznek, és te is. Szárnyunk úgysem nő, fizikai formában emberek vagyunk, lelkileg esetleg többek, átalakultabbak mint a többség.
Lásd az alábbi táblázatot, lehet önkényes, de elég világos. A tudatszint átalakulással járó megértéseket, felfogásokat, állapotokat mutatja be:
http://eberseg.blogspot.ro/2010/09/tudatterkep.html
 


1. paramatma - a mindent átölelő kozmikus, tiszta lélek (szellem)
2. paramchaitanya - mindent átható isteni energia, vibrációk - mozgató, éltető kozmikus erő

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Lábléc nézete