Kellemes emlékek kötnek Írország csodálatos tájaihoz, de most legfőképp az egyik volt munkatársam poénos beszólása jutott eszembe a Giant's Causeway-nél, aki szerint:
"az üdvözüléshez a szenvedésen keresztül vezet az út" - Pi :-)
Részben igaza van, másrészt viszont nem.
Azért, mert léteznek rövidítések - ezalatt pedig az időt értem, mely sokáig eltarthat: ez a szenvedés és a félelem útja, a rövidítést pedig a lelkiség szolgálja.
Azért, mert léteznek rövidítések - ezalatt pedig az időt értem, mely sokáig eltarthat: ez a szenvedés és a félelem útja, a rövidítést pedig a lelkiség szolgálja.
Az egyik legbiztosabb vágányon szerintem a spontán meditáció halad, de erről nem akarlak meggyőzni.
Inkább nézd meg a következő filmet, mely a hosszú utat mutatja be három különböző korban.
Mi lenne, ha örökké élnénk?
Darren Aronofsky rendezésében, A forrás.
Fantasztikus a filmzenéje, melyet Clint Mansell szerzett és a Kronos Quartet játszott fel.
A saját könyvünk el van kezdve, de ezután mivel és hogyan folytatjuk?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése