Összegzés

Anthony de Mello - Összegzés, részlet a Forrás fakad című művéből:

Elképzelem, hogy egész napomat egy hegy tetején tölthetem, magányban...

milyen érzések kerítenek hatalmukba? ...

A magány összeszedettség: itt tudok igazán kapcsolatba kerülni önmagammal...

a teremtéssel...

és a léttel.

A magányon kívül szétszórt és töredezett vagyok. Ezért önmagammal kezdem a hegy tetején: megpróbálok - amennyire csak lehet - a testemre figyelni:

tartásomra ...

hogy jól érzem-e magamat,

vagy kényelmetlenül ...

milyen a hangulatom ...

Minden porcikámra figyelek:

minden egyes végtagomra ...

minden érzékszervemre...

minden belső szervemre ...

a ki- és belégzésemre ...

a tüdőm munkájára ...

a szívem ütemes dobogására ...

a véremre ...

az agyamra ...

és minden más életfolyamatomra ... az érzékeimre:

a látásomra ...

a hallásomra ...

izlelésemre ...

szaglásomra ...

tapintásomra ...

gondolkodásomra ...

akaratomra ...

emlékezésemre ...

érzéseimre ...

Mielőtt visszatérnék a hegytetőről, rátekintek a teremtett világra, és a szívembe zárom.

Szeretem az állatokat és a madarakat ...

a fákat ... a napot ...

a levegőt ... a felhőket ... a füvet ...

a hegyeket ... a folyókat ... a tengereket ...

a földet ... a csillagokat ... és a világmindenséget ...

Szeretem a szobát is, amelyben lakom ...

a bútorokat, amelyeket használok ...

a konyhát ... a tüzet ... és az élelmet ...

szeretem a frissítő vizet, amelyből iszom és amelyet az arcomra loccsantok ...

Szeretem a távoli forgalmat ...

az utakat ... a mezőket ... a gyárakat ...

a házakat ... a színházakat, üzleteket és éttermeket ...

Szeretem az embereket, akikkel ma találkozom, s mindegyiküket a szívembe zárom ...

szeretek minden embert, a világ bármelyik sarkában éljen is ...

és azokat is, akik a múltban éltek ...

meg azokat, akik az eljövendő évszázadokban fognak élni ...

mert a magányban megszerzem azt a tudatosságot és képességet, amely szükséges ehhez.