Gandhi 5 értékes tanítása

Gandhi, Az igazság szolgálója című könyv bemutatja a Nagy Lélek élettörténetét, életfelfogását, küzdelmét, meglátásait és tanításait. Végigvezet gyermekkorán, bemutatja az indiai kultúrát, pozitívumait és hátrányait, korai házasságkötését, majd elmeséli miként töltötte tanulmányi éveit Londonban, hogyan pazarolta idejét és pénzét felesleges dolgokra, milyen hibákat követett el. Angliából Dél-afrikába kerül, ahol meg is nyitja ügyvédi irodáját és elkezd a nép szolgálatába állni, felszólal a kizsákmányolás ellen és beindítja a passzív ellenállás mozgalmát, melynek tagjai később a szatjágrahik lesznek. Lefekteti az erőszakmentesség ideológiáját. Ennek ellenére részt vesz a búr háborúban, melyben az angolok oldalán segédkezik. Idősebb korában visszatér Indiába és kivívják India függetlenségét.

Közben részletezi a gazdasági és politikai helyzeteket, az erényességet, családjának válságos pillanatait, börtönben letöltött éveit, a böjtölés és a tanulás fontosságát, valamint az önismeret lényegét.

Ez egy kihagyhatatlan olvasmány!
Az alábbi paragrafusok csupán részletek a könyvből, kiemeltem 5 értékes tanítást Gandhitól.

1. SZATJÁGRAHA

...ezek után a "passzív ellenállás" kifejezést használtam a mozgalom jellemzésére. A harc előrehaladtával azonban a kifejezés zavar forrása lett, és szégyenletesnek tűnt, hogy ez a nagy küzdelem csak angol néven váljon ismertté. Teteszett a felhívásomra beküldött "szatagraha" szó, de nem fedte teljesen azt a gondolatot, amelyet szerettem volna, ha kifejez. Ezért "szatjágrahára" javítottam. Az igazság (szatja) magába foglalja a szeretetet, a szilárdság (ágraha) pedig létrehoz, és ezáltal az erő szinonimájaként szolgál, azaz úgy is fogalmazhatunk, hogy az erő, mely az igazságból és a szeretetből vagy erőszakmentességből születik.

Míg a passzív ellenállás meghagyja a fegyverek használatának lehetőségét, ha arra megfelelő alkalom adódik, a szatjágrahában még a legkézenfekvőbb körülmények között is tilos a fizikai erőszak.
A passzív ellenállásban mindig jelen van a másik fél elleni támadás eszméje, és ezzel együtt ott a készség is minden nehézség elviselésére, amelyet az ilyen tevékenység maga után von. A szatjágrahában viszont az ellenfél megsebesítésének leghalványabb gondolata sem merülhet fel. A szatjágraha megköveteli, hogy a másik felet saját magunk szenvedésével hódítsuk meg.

2. A VEZETŐ

Munkatársaimnak és nekem soha nem esett nehezünkre, hogy takarítsunk, söpörjünk és hasonló munkákat végezzünk, ez a többiekre is lelkesítő hatással volt. Ha nincs értelmes rendtartás, akkor hasztalan másokat utasítgatni. Úgy mindenki csak vezetni kezdene és a többieknek diktálna, míg végül nem végeznénk semmit. De ahol a vezető maga szolgaként van jelen, ott nem lépnek fel vetélytársak a vezető szerepért.

3. A CIVILIZÁCIÓ

- Mi tehát a civilizáció?
- Erre a kérdésre nem nehéz válaszolni. Úgy gondolom, hogy az a civilizáció, amely Indiában kifejlődött, páratlan az egész világon. Rómának leáldozott. Görögország is erre a sorsra jutott. A fáraók hatalma megtört, Japán elnyugatiasodott, Kínáról szó se essék. India azonban valahogy alapjaiban egészséges maradt. Amit már kipróbáltunk, és bevált a gyakorlatban, azt vakmerőség megváltoztatni.

A civilizáció a viselkedésnek az a formája, amely megmutatja az ember számára a kötelesség útját. Az erkölcsöt (azaz a kötelesség útját) felfedezni annyi, mint úrrá lenni az elménken és a szenvedélyeinken. A civilizáció gudzsaráti megfelelője azt jelenti, hogy "jó viselkedés".
Megfigyelhetjük, hogy az elme egy nyughatatlan madár, minél többet kap, annál többet akar, és mégis kielégületlen marad. Minél többet hódolunk a szenvedélyeinknek, azok annál fékezhetetlenebekké válnak. Őseink tehát határt szabtak a szenvedélyeiknek. Felismerték hogy a boldogság nagy részben elmeállapot. Az ember nem lesz szükségszerűen boldog attól, hogy gazdag, vagy boldogtalan attól, hogy szegény. Mindig is milliók maradnak szegények.

4. A HIT ÉS AZ EMBERI JÓLÉT

Miközben körülöttem minden egyfolytában átalakul és elmúló félben van, e változások mögött van egy éltető erő, amely változatlan, minden összetart, termet, felold és újjáteremt. Ez a mindent átható erő vagy szellem Isten.

Jóindulatú vagy rosszindulatú-e ez az erő?
Én tisztán jóindulatúnak érzékelem, mivel azt látom, hogy az élet fennmarad a halál közepette, az igazság fennmarad az igaztalanság közepette, a fény fennmarad a sötétség közepette is. Ebből arra következtetek, hogy Isten az Élet, az Igazság és a Fény. Ő a legfőbb Jó.

Sohasem fogom megismerni Istent, ha nem bírkózom a rosszal és küzdöm ellene, még az életem árán is.
Számomra Isten az Igazság és a Szeretet, ő az etika és az erkölcs. Isten a rettenthetetlenség. Ő a minden a lények sokasága számára. Örökké megbocsátó, mivel mindig lehetőséget ad nekünk, a megbánásra. A világ nem ismer nála nagyobb demokratát, mert meghagyja a szabadságunkat, hogy magunk választhassunk a rossz és a jó között.

Hiszek Isten abszolút egységében, s ez által az emberiség egységében is. Ugyan mit számít az, hogy sok testünk van? Lelkünk mégiscsak egy. A nap fényét számtalan sugárra bontja a fénytörés, ám ezek forrása ugyanaz. Ezért hát nem különíthetem el magam még a legromlottabb lélektől sem, és az sem tagadható meg tőlem, hogy a legerényesebbel azonosítsam magam.
Az emberiség szolgálatán keresztül szándékozom meglátni Istent, mert tudom, hogy Isten nem az egekben, nem is odalenn lakozik, hanem mindenkiben.
Ha mindannyian elmondanánk a magunk meghatározását Istenről, annyi változat születne, ahány férfi és nő csak van a világon. De mindezek mögött meghúzódna valami közös, mivel a gyökér azonos. Isten az a meghatározhatatlan valami, amit mindannyian érzünk, de ismerni nem ismerünk.

5. AZ ÉLET CÉLJA

Az élet célja kétségtelenül az önismeret. Nem tehetünk szert rá, ha nem tanulunk meg azonosulni minden élettel. Az élet összessége maga Isten. E tudás megszerzésének eszköze a határtalan, önzetlen szolgálat.

Annak, aki hű önmagához, elég a következő tanács: ne vállaljunk semmit, ami a képességeinket meghaladja, ugyanakkor ne vágyjunk kevesebbet tenni, mint amire képesek vagyunk. Aki erején felül vállal, az büszke és kötődik, aki viszont a képességei alatt teljesít, az tolvaj. Ha napirenden tartjuk magunkat, megmenekülhetünk az utóbbi bűntől, amelybe akár öntudatlanul is beleeshetünk.