A Most hatalma

Nem tudom Te mennyire szeretsz olvasni és mennyi időt szánsz rá naponta, én bevallom, nekem elég kevés időm jut könyvekre. Naponta azonban elég sokat szoktam olvasni, hisz egyrészt szakmámhoz is tartozik a különféle dokumentációk olvasása, s mindemellett mások blogjait követem és a hírekről is inkább online szerzek tudomást.

Kb. 6 évvel ezelőtt szereztem be néhány olyan spirituális könyvet, melyeket feltétlenül el szerettem volna olvasni. Ezek között szerepeltek Eckhart Tolle szerzeményei is: A most hatalma, Új Föld, Megszólal a csend. Az első kettőre csupán a tavaly került sor, és miközben A most hatalmát olvastam, egy kedves blogolvasóval váltottam egy levelet épp Tolle-ról.

Mielőtt kiemelnék néhány részletet a gondolatváltásunkból, annyit szeretnék szólni csupán Eckhart Tolle munkásságáról, hogy a küldetését hasonlónak tartom Anthony de Mello-éhez. Gyakran tér ki a jelen pillanat érzékelésére, arra a kellemes gondolatmentes állapotra, mely gondolatok feletti (gondolatok alá az alkohol és egyéb tudatmódosító szerek által kerülhetsz - mert ezek is gondolatmentessé tesznek).

Ha kellő tudatossággal olvasod és akár gyakorlod is az olvasottakat, garantáltan egy emelkedett állapotba kerülsz. Túlvisz az elmén, a gondolatokon, a formák világán és egy aktív elfogadást, önmegadást javasol, ám kíváncsian, akár egy ártatlan gyermek. Könnyen felszínre hozhatja a békét, a benső lényed mély békességét, a természetességed, mely maga az Élet.

Én valahogy úgy viszonyulok Tolle könyveihez, mint kiegészítő elemekhez. A polcomon méltó helyet foglalnak el a Metamodern korszak és az Erő kontra erő mellett.

Részlet a levelezésből

Jutka: - Látom, olvastad Eckhart Tolle egyik könyvét. Sok helyen hallottam/olvastam, hogy őt tartják korunk legjelentősebb spirituális tanítójának. Egyszer meg akartam hallgatni a You Tube-on egy magyar feliratos előadását. Bevallom, nem tudtam végighallgatni. 

Ahogy nevetett, furcsán, hörgésszerű foszlányokkal – zavart és inkább hagytam. Szégyelltem magam miatta, de neked el merem mondani őszintén - nem volt szimpatikus. A minap egy ismerősöm ajánlotta, olvassam el A most hatalma könyvét. Gondoltam, megkérdezem Tőled, Te hogyan vélekedsz erről az úrról.

Áron: - ...amit Eckhart Tolléról mondani tudok, az a következő: amikor legelőször, kb. 5 évvel ezelőtt hallottam róla, és megnéztem tőle egy 3 órás beszédet, kezdetben nagyon kétkedtem és próbáltam figyelni a vibrációkat, ám észrevettem magamban, hogy reagálok, a gondolataim beindultak. Egész addig, amíg le nem csillapodtam, és rá tudtam hangolódni a témára, ami persze túl van az elmén, és épp ez tanításának központi lényege. A gondolatokon és az elmén való túllépés. Ami nem más mint lényed felfedezése, a lelked, a jelenléted megtapasztalása, más szóval önmegvalósulás. 

Csak nem részletezi úgy, ahogy Shri Mataji, nem használ szanszkrit szavakat, és persze a személyisége teljesen más, egyedi. Mint ahogy Te sem vagy olyan mint más, mégis az erőfeszítés nélküli állapotodban kinyilváníthatod isteni mivoltod vibrációkon és szereteten keresztül. 
Anno, ugyanez a helyzet volt Shri Matajival is, miért köhög, miért túlsúlyos, miért visel szemüveget, néha miért piszkálja meg az orrát stb stb. Ezek megtörtént dolgok és voltak akik e miatt hagyták ott az előadást, akár a 90-es évek elején Budapesten! 

Ha ezekre az apróságokra figyelek fel, és ezek zavarnak engem, akkor bizonyára az illető valamilyen kritériumomnak nem felel meg. Tehát elvárom, hogy valamilyen normák szerint viselkedjen. Ezek a normák pedig a külső behatások, neveltetés, kultúra, közösség alapján alakultak ki bennem, ami nem feltétlenül valódi lényem, hanem az elmém struktúrájának része, olyan, mint egy szűrő vagy szemüveg, melyen keresztül tekintem a világot és az alapján ítélem meg vagy várom el, hogy a dolgok így vagy amúgy történjenek, ez meg amaz így vagy amúgy viselkedjen. 

Nos, ha tényleg a hiteles lelki vezetők tanításait vesszük alapul, legyen az Lao-Ce, Szókratész, Buddha, Jézus, Ramana Maharsi, Papaji, Shunryu Suzuki, Shri Mataji Nirmala Devi, vagy akár Eckhart Tolle, mindegyikben ott van az elmén túli, valamivel sokkal hatalmasabb erő, melyet nevezzünk szellemnek, tiszta léleknek, Istennek, jelenlétnek, tudatnak, csendnek, erőfeszítés nélküliségnek, megvilágosodásnak... ezek a szavak csak arra a tiszta erőre, vagy arra az állapotra utalnak, melyben ez az erő, energia vagy szeretet érzékelhető. A Sahaja Jóga gyakorlása a legkézenfekvőbb, legpraktikusabb és szerintem leghatásosabb. Eckhart Tolle munkássága valóban jelentőségteljes és mindazt amiről beszél vagy tanít, azt a sahaja jógában meg lehet tapasztalni. Számomra nem idegen az, amiről beszél vagy ír, a személyisége, léte pedig erőfeszítés mentes. Nekem legalábbis ez tűnik ki a videókból. A nevetése pedig... kicsikét tényleg fura :-)












Annak eldöntését, hogy Eckhart Tolle egy hiteles spirituális tanító vagy sem, reád bízom.

Viszont kíváncsi lennék rá, Te mi alapján döntöd vagy döntenéd ezt el?

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...