Az idő árnya

Tudtad-e, hogy az időnek árnya van? 
Mármint létezik a fizikai idő, melyben megtörténnek a dolgok, az árnya pedig a pszichológiai idő, mely egy belső óraként ketyeg a fejedben.

A fizikai idő

Az a dimenzió, amely órával mérhető, mintha lenne egy tere. Ebben a térben állapotot változtat a természet, ahogy az évszakok váltják egymást. A nap hajnalban felkel, este pedig lenyugszik.

A hétköznapi események is ebben a térben zajlanak: munkaidő, koncertek- és táborok időpontjai, egy film játszásideje, születésnap. Lényegtelen, hogy most időpontról vagy időintervallumról beszélünk. A fontos az, hogy mérhető, mint egy valamilyen külső, megfigyelhető dolog. Olyan, mint egy tény, elfogadod és létezik, benne élsz, nap mint nap érzékeled, hisz este lefekszel, reggel pedig felkelsz.

Eddig nó prablem.

A pszichológiai idő

A pszichológiai idő viszont az elmében zajlik. Tikk-takk, sietnem kell. Ez szüli a stresszt. Gyakran azt hiszed, hogy az óra a hibás, ám az csak a fizikai időt mutatja.

Az elméd prioritizálja az eseményeket és máris kizökkent a jelen pillanatból, a figyelmedet a múltba vagy a jövőbe dobva. Gondolatok formálódnak benned, helyzeteket képzelsz el: "mi lett volna, ha", "mi lesz, ha" mintákban. Ezek a minták pedig érzelmeket váltanak ki benned, melyek lehetnek kellemesek, ám a legtöbb esetben kellemetlenek. Így jelenik meg a félelem, a sztressz, az irigység, a mérgelődés, a düh, a harag. Ezek mind energiaveszteséget eredményeznek.

A pszichológiai időt meg lehet szűntetni gyermekies szemlélődéssel, lelkesedéssel, elfogadással. Ekkor bekerülsz egy olyan állapotba, melyben az események csak követik egymást:  tudatosítod magadban, hogy éhes vagy, és eszel, vagy ha álmos vagy, akkor alszol, felkel a nap, majd lenyugszik. Minden a maga ritmusában történik, bármely befolyás vagy inger nélkül. Olyan, mint egy dráma az élet filmvásznán. Van, történik, minden pillanatban, egy gyermeki ártatlan örömben.

Ebben az állapotban csak a fizikai idő létezik, a pszichológiai már nem befolyásol.


Ezt pedig a legkönnyebben meditációban tapasztalod meg, csukott szemmel, abban a pillanatban, amikor az akarást magad mögött hagyod és a szívedbe mélyedsz. A pillanatban felfedezed az időtlenséget.

S aztán... nyitott szemmel is tudatosíthatod mindezt.


Te megfigyelted valaha magadon miként éled meg a fizikai időt, a pszichológiai időt vagy épp az időtlenséget?

Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...